Egyre jobban belopja magát az angol másodosztályú Plymouth Argyle szurkolóinak szívébe a csapat magyar játékosa, Buzsáky Ákos, aki a kezdeti "beszállóemberből" mára az egyik legfontosabb láncszemmé nőtte ki magát. Négy találattal még a házi góllövőlistát is vezeti igaz, ennek a legkevésbé sem örül&
Kun Zoltán
Imago
Buzsáky Ákos (fehérben) már megtanulta, hogy Angliában nem szabad megijedni senkitôl
Imago
Buzsáky Ákos (fehérben) már megtanulta, hogy Angliában nem szabad megijedni senkitôl
– Először is tisztázzuk, mert már annyiféleképpen hallottam: hogyan ejtik a csapata nevét? – "Plimusz Árgál" – segített lebetűzni Buzsáky Ákos.
– Köszönöm. Igaz, a jelenlegi eredmények miatt azt nem mondhatjuk, hogy milyen jól csengő név… – Kicsit megtévesztő azért, hogy utolsó előttiek vagyunk, hiszen egy győzelemmel vagy nyolc helyet ugorhatunk előre, annyira tömör a mezőny. Azonban az angol másodosztályban sem lehet góllövő csatárok nélkül jól szerepelni: négy góllal én vagyok a házi gólkirály, ami elég szomorú abból a szempontból, hogy ezek szerint a támadók nem nagyon iparkodnak… Pedig állítom, nincs különbség a Plymouth és mondjuk, a Sheffield között, ám amíg ott a két csatár harminc gólt rúg egy szezonban, itt csak tízet.
– Viszont nézzük a dolog jó oldalát: ön kedvenc lett Plymouthban. – A kedvenc azért túlzás, de tény, a szurkolók már felismernek és megszerettek. De pályafutásom szempontjából sokkal fontosabb, hogy az edző szemében is nagyot nőttem, már úgy játszom, ahogy ő szeretné.
– Most meglepett: eddig direkt mást csinált? – Ha nem is szándékosan, de az biztos, hogy a kelleténél kissé szabadabban értelmeztem a taktikát… Sokat elkalandoztam, nem mindig hajtottam végre azt, amit kellett volna, de az utóbbi hetekben már nincs ezzel gond, az edző sikerrel követelte, hogy csakis a csapatért játsszam.
Szavazás
– A szerényebb eredmények dacára is jól érzi magát Plymouthban? – Persze, nincs okom panaszra. A város stratégiai szempontból igen jelentős, hatalmas flotta állomásozik a kikötőben. Az étkezéssel nincs gond, az ebédet általában a csapat szakácsa készít, én pedig rendszerint megpróbálkozom a saját vacsorámmal. Valamennyire tudhatok főzni, még egyszer sem haltam bele… A jobb oldali közlekedéstől nem féltem, de az angol kocsikat nem nagyon akartam kipróbálni, így jobb híján egy balkormányos autót vettem.
– Ezek szerint hosszabb távra tervez? – Ha ezt egy angol újságíró kérdezi, akkor igen, ha egy magyar, akkor nem annyira…
– Hú, de diplomatikus. – Kénytelen vagyok. Tényleg megkedveltem a várost és a csapatot, de azért nem tagadom, szeretném, ha a Plymouth csak ugródeszka lenne az életemben, hiszen feljebb vágyom.
– Talán már mehet is, a West Bromwich keresi. Harcolhat megint a kiesés ellen, bár egy osztállyal feljebb. – Nincs erről semmi konkrétum, én is csak a lapokban olvastam, hogy vinne a West Brom.
– Gyanítom, azért szívesen szerződne Birminghambe. – Meggondolnám. Nem vagyok abban biztos, hogy kapásból stabil kezdő lennék ott, márpedig most nincs fontosabb a számomra, mint hogy rendszeresen játéklehetőséget kapjak.
– A válogatottban egyre többet kap, szerdán az Európa-bajnok görögök ellen bizonyíthat. – Remélem, jó meccs lesz, mindkét együttes hasonló felfogásban futballozik, kíváncsi vagyok, hogy ez a görög válogatott mennyire más, mint a tavalyi. Az biztos, nehéz ellenfél lesz. Bár melyik ellenfél nem nehéz…
– Akkor a válogatottban jó meccset önnek. Plymouthban mit kívánhatok? – Csak azt ne, hogy én legyek a házi gólkirály. Akkor alighanem kiesnénk. ---- H ---- L