Ami nem öl meg, az megerősít

Ferihegy 2B – hétfő este fél tizenegy. Néhány tucatnyian ácsorognak az érkezési oldalon, beszélgetnek, viccelődnek. Előkerül egy üveg pezsgő (persze, a kinyitásával még várnak) néhány nemzetiszínű zászló, a fehér részén felirat: TALMÁCSI. Így, csupa nagybetűvel. Japán turistacsoport érkezik, és elkerekedett szemekkel bámulja a társaságot, amely – immár néhány tévétársaság operatőrével kibővülve – meredten szuggerálja a folyamatosan nyíló és csukódó ajtót. T-A-L-M-Á- C-S-I – betűzi valamelyikük, de semmit sem mond neki a név.

– Ki lehet az? Motorversenyző? És Hondával megy?
– Nem, de azzal fog.
– Akkor jó – az a legjobb motor. Megjegyzem a nevét.
Japánok balra el.

Újabb csoport érkezik – öltönyös üzletemberek. A szállodájuk által küldött sofőrt keresik a kis táblácskával, amelyen ott virít a nevük, de nem látnak mást csak "talmácsis" feliratokat – meg több tucat izgatott embert.
Végre egy narancsszínű ing tűnik fel a tömegben, nyílik a tükrös ajtó, és mindenki a 125 köbcentis kategória összetett bronzérmesének a nyakába zúdul. A vállukra veszik, dobálják, ő meg azt sem tudja, hogy a Valenciában kapott (nagyon tetszetős) díját próbálja meg valahogy magánál tartani, a családja nyakába ugorjon, vagy sírjon örömében.

Végül szokásához híven mosolyogva fogadja a gratulációkat, és büszkén mutogatja mindenkinek a bronzérmét – amelyet nagy kalandok után sikerült megkaparintania. És nemcsak a pályán átélt izgalmakra gondolunk, hanem arra is, hogy elcserélték az érmét.
Véletlenül Andrea Doviziosóét adták oda neki, a hátulján a véséssel: 3. hely, 250 kcm. Az olasz észre sem vette a cserét, csak akkor kezdett el vihogni, amikor Talma kérte, ugyan, adja már vissza a medáliáját.
("Furcsa érzés volt. A díjkiosztó gálán már tényleg csak a világbajnokság legjobbjai voltak ott. És én ott állhattam azon a színpadon, amelyikre Valentino Rossit is szólították. De nem is az volt a legnagyobb élmény, hogy ideadták a bronzérmet, hanem az, hogy utána odajött hozzám a Honda-főnök, Isi Konijike. Gratulált, és azt mondta: ťVárunk téged, Gábor!Ť. Jólesett. Talán mert a japánokból nem könnyű elismerést kicsikarni, talán azért, mert az idei csapatomban az idény végén nem volt túl barátságos a hangulat.")

Tény, furcsa volt a légkör az utolsó versenyeken a KTM-boxban. Attól kezdve, hogy Talmácsi Katarban megelőzte a vb-pontversenyben vezető Mika Kalliót, elég fagyosan bántak vele. És ez volt a legrosszabb, amit tehettek. Gábor ugyanis lelkizős ember, szereti, ha szeretik az emberek.
Márpedig az osztrák csapatban többé nem érezte, hogy szeretik. És az sem volt jó taktika, hogy az utolsó verseny előtt akarták vele megbeszélni a szerződés részleteit. Ígérték, hogy jön a nagyfőnök, aztán amikor végre létrejött a várva várt találkozó, olyan megalázó ajánlatot tettek, amelyen gondolkodni sem volt érdemes.

("Az utolsó futamokon már pokoli hangulatban voltam. Úgy éreztem, mintha valaki folyamatosan húzná a féket a motoromon. Nem mehettem a saját tempómban, sokszor azt hittem, nem bírom tovább. Nehéz volt, és most sem könnyű, hiszen ahelyett, hogy örülnének a bronzérmemnek, arról a nyomorult öt pontról kérdezgetnek. Pedig mindenki tudja, hogy nem azon múlt. Ha akart volna, Thomas Lüthi dobogós is lehetett volna Valenciában. Könnyű most az egészet rám fogni, a KTM-főnök Harald Bartol is ezt teszi, ám számára ez üzlet, ezt kell mondania. De miért foglalkoznak a magyarok Kallióval? Nekik nem a magyar pilóta eredménye a fontos? Mindegy, túlélem – azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. És én igyekszem erősödni, főleg lelkileg.")

Azt mondja, semmit sem csinálna másképp. Mindent megtett azért, hogy sikeres legyen – és valóban fantasztikus szezont produkált. De már a jövőre koncentrál. Egy hét múlva aláírják a végleges hondás szerződést, három hét múlva pedig spanyol bajnokin teszteli a gépet. Kétféle vázzal, mert ezt kérte.
Tudniillik a Hondának van egy évekkel ezelőtt fejlesztett szériaváza, amelyen az utóbbi időben csak apróbb finomításokat végeztek – viszont szinte mindenki ezt használja, mert annyira könnyű beállítani. Aztán ott van a gyári váz, amellyel Daniel Pedrosa és Andrea Dovizioso világbajnok lett – viszont mások nem tudtak vele motorozni. Nos, Gábor szeretné megfejteni a rejtélyt: miért nem tudnak a többiek menni azzal a vázzal, amellyel ketten világbajnokok lettek? És erre lesz elég lehetősége, mert csak a tesztek után kell eldöntenie, hogy a gyári vagy a szériavázat akarja.
("Sokan kérdezik, hogy vissza- vagy előrelépés a Honda-szerződés. Nos, egyértelműen előrelépés. A Honda a világ legnagyobb gyártója, és bár nem ültem még a gyári gépén, szerintem jók leszünk együtt.")

A szurkolók további kérdéseket tehetnek fel Talmácsinak ma 19 órától a www.talma.neteyes.hu internetcímen. ---- L ---- &