Feltámadás a végjátékban

A szerdai rangadót mindkét csapat élet-halál csatának tartotta és ennek megfelelően kellően feltüzelve lépett pályára. A hatalmas feszültség főleg a támadások mielőbbi befejezésének erőltetésében, valamint a hézagos, ideges védekezésben tükröződött. A hazaiak többnyire Mehlmann Ibolyára játszották figuráikat, a Cornexi pedig, amelyből hiányzott a sérült Tápai Szabina és Lőw Andrea, megpróbálta széthúzni ellenfele magas védőfalát, valamint Balogh Bea révén gyors lerohanásokkal is szívesen kísérletezett. Igaz, Nagy Ivett is többször megiramodott, amikor lehetőséghez jutott.

Tápai Szabinát Pádár Margit helyettesítette, a balátlövő Brigovácz Nikolettet és Jelena Korgyukot folyamatosan cserélte Szabó Edina edző. Sirina Irina kapuja előtt rettentően erőszakos, a régi remek Dunaferrt idéző védőfal állta útját a fehérvári akcióknak. A Cornexi eleinte nehezen törte át a felállt falat és gondjait fokozta, hogy még emberelőnyben sem tudta megállítani Mehlmannt. A válogatott átlövővel a gólszerzésben Borbás Rita, Kindl Gabriella és Nagy Ivett tartott lépést. Radulovics Bojana, a Dunaferr legfényesebb csillaga először csak a 25. percben lépett pályára. Szükség is volt a higgadt vezéregyéniségre, mert az óriási iram, a nagy rohanás közepette igen sok hibát követtek el az újvárosiak. Igaz, hasonló bakisorozatot a vendégeknél is láttunk.
Különcsatát vívott a mezőny két klasszis irányítója, Ferling Bernadett és Siti Beáta. A fehérvári sztár dolgát nehezítette, hogy Borbás semlegesítése is többnyire rá maradt, de ekkor Szabó Valéria vette át Ferling őrzését.

A fordulatos csatában akkor szerzett jelentősebb előnyt az idegenben is bámulatosan küzdő Cornexi, amikor Sugár Tímea bravúrjai kiegészültek a védők mozgékonyabb, hatékonyabb játékával. Balogh Bea remeklése önmagában azért volt kevés, mert társai – Kenyeres Fanni kivételével – támadásban gyakran elszórták a labdát, a kontrákból pedig felzárkózott a hullámvölgyből kikecmergő Dunaferr. Radulovics lélektanilag fontos gólokat lőtt, miközben Pádár megkapta harmadik kétperces büntetését. Ekkor már Lovász Zsuzsa helyén Mehlmann játszott jobbszélsőt, Kindl Gabriella és Ferling Bernadett pedig a védelem tengelyében állt. Sirina a második félidőben Fortunával is pertuban volt.

A fáradó fehérváriak támadásait szinte nem is kellett kivédekeznie a Dunaferrnek, mert a vendégek maguk elrontották, rossz passzokkal, pontatlan lövésekkel. Radulovics is a legjobbkor találta meg lövőformáját, Sirina pedig kottából védte Brigovácz lövéseit. A még nem jól játszó, de káprázatosan küzdő, parádésan hajrázó Dunaferrt vastapssal ünnepelte közönsége.


MESTERMÉRLEG

Kiss Szilárd, a Dunaferr edzője:
A Ferencvárostól elszenvedett vereség után nehéz volt talpra állítani a csapatot. A lányok mindvégig bíztak a győzelemben, és akkor sem adták fel, amikor a Cornexi már két-három góllal elhúzott. Együttesem teljesítménye ezúttal nem hullámzott annyira, mint korábban, és ezt bizonyította, hogy vesztett állásból is talpra tudott állni. Bízom benne, hogy a lányokban megmarad ez a győzni akarás

Szabó Edina, a Cornexi-Alcoa edzője:
Sajnos nem tudtuk megtartani előnyünket. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy Pádár a harmadik kiállítása után kénytelen volt elhagyni a küzdőteret. Ez mind a támadásainkat, mind a védekezésünket döntően befolyásolta. Játékosaim között nem akadt, aki bátran vállalkozott volna átlövésre,s támadásban sok labdát eladtunk. Háromgólos előnyünknél meg lehetett volna fogni a Dunaferrt. A végén azért sem tudtunk eredményesebben küzdeni, mert a sok kiállítás hátráltatott bennünket.


Szakértő: Bakos István volt válogatott kapus

Nem adták fel

"Két egymást jól ismerő együttes csapott össze. Nyílt sisakkal küzdöttek a lányok, mindenki nagyon igyekezett támadásban. Eközben a védekezésről olykor mindkét oldalon elfeledkeztek. A hatalmas rohanás sok erőt kivett a csapatokból, ugyanakkor a hazaiaknak sikerült némi energiát tartalékolniuk a hajrára. A folytatásban a Cornexi is nagyszerűen védekezett, és méltó vetélytársa volt a jól hajrázó újvárosiaknak. A csapatok megmutatták, milyen a modern kézilabda. Gyorsan játszottak, teljes erőből küzdöttek, egy percig sem adták fel. A Dunaferr még messze van valódi tudásától, de ezúttal óriási akaratának köszönhetően megverte egyik legerősebb hazai vetélytársát."