Egy húszévesé lehet a világ

Nagyon fontos lehet a világbajnoki címre – sokak szerint 1990, sőt 1966 óta először – eséllyel törő angol válogatott szempontjából, hogy Wayne Rooney jól teljesítsen, és emellett a fejét se veszítse el. Bizonyos David Beckham (ma csapatkapitány) 1998-as esete azt mutatja, hogy hidegvér híján a legtehetségesebb játékosból is könnyen válhat – az angol sajtó akkori szóhasználatával élve – "hülyegyerek". Rooneyra a 2004-es Európa-bajnokságon egy rossz szava sem lehetett senkinek, de egyes jelek arra utalnak, hogy még mindig nem tanult meg uralkodni magán.

A Villarreal elleni kiállítása szította fel a polémiát arról, hogy vajon a Manchester United csatárának mikor nő be végre a feje lágya. (A Rooney-pártiaknak némi muníciót szolgáltatott a minapi eset, amikor éppen Beckham járt ugyanúgy, mint fiatal kollégája, még ha csak egy bajnokin is.) Megszólalt az érintett, elismerve, hogy a múltban sok problémát okozott neki a vérmérséklete, de – úgymond – igyekszik tanulni a történtekből.

A statisztikái mindenesetre azt mutatják, csakugyan fejlődik. Amíg az Evertonban játszott, mindkét szezonban többször mutattak fel neki a játékvezetők valamilyen lapot, mint ahány gólt szerzett a klub színeiben A 2002–2003-as arány 8:9, a 2003–2004-es 10:12, ehhez képest első manchesteri idényében 17 góljával szemben csupán 7-szer figyelmeztették, és jelenleg is a góljai "vezetnek". Edzője, Sir Alex Ferguson tehát nem alaptalanul mondta róla: "Az a lényeg, hogy nem szállt el magától. Tudjuk, hogyan kell őt kezelni."

A szigetországban előszeretettel élcelődnek azzal, hogy a forrófejűségét bizonyára örökölte, hiszen a családjában többen is amatőr bokszolók voltak. Mások viszont úgy vélik, a mentalitása értékes lehet mindenkori csapata számára. "Az agresszivitása az egyik legfontosabb erénye. Ha béklyót kötnek rá, azzal veszíteni fogunk" – vélte Frank Lampard, a nemzeti tizenegy egyik oszlopa. Vagy ahogy Sir Bobby Charlton, az egykori MU-legenda fogalmazott: "Fantasztikus étvággyal veti bele magát a játékba!"

A BBC honlapján megjelent egy játékos összeállítás, amelyben néhány nagy játékos fiatalkori eredményeit hasonlítják ahhoz, amit Rooney elért eddig. Érdekes, hogy például Zinedine Zidane sokkal később érő futballistának bizonyult, de – objektív okok miatt – még Diego Maradonát sem nagyon ismerték Európában, amikor ennyi idős volt. Johan Cruyff pályafutásával ugyanakkor nagyjából hasonlóan alakul a liverpooli születésű támadó sorsa, ráadásul a temperamentumuk sem különbözik: a holland klaszszist második válogatott fellépésén rögvest kiállították.

Zseni vagy bolond?
Wayne Rooney 2002. október 19-én, az Arsenalnak lőtt győztes góljával a legfiatalabb játékos lett, aki betalált az angol Premier League-ben. Két hónappal később, kezdeti lámpalázát végképp levetkőzve, a kiállítás témakörében ugyancsak ifjúsági rekordot állított fel.

A 2004-es Eb-n elkápráztatta a kontinenst érett, hatékony játékával, az angol válogatott legeredményesebbje lett, négyszer talált be az ellenfelek kapujába. Novemberben, a spanyolok ellen már úgy rugdosódott a pályán, hogy Sven-Göran Eriksson fejvesztve lecserélte, mielőtt szégyenszemre barátságos meccsen kiállították volna. Az idén ősszel pedig cifra káromkodással válaszolt a csapatkapitánynak, David Beckhamnek, amikor az egy sárga lap után csitítani próbálta.

Tavaly októberben, élete első Bajnokok Ligája-találkozóján mesterhármast vágott a török Fenerbahcénak. A jelenlegi szezon első BL-összecsapásán, a Villarreal ellen viszont gúnyosan megtapsolta az őt figyelmeztető bírót, mire nyomban pirosat kapott.