Dühtől vörös fejek, piros lapok

Nem igazán lehettek boldogok sem a pápai, sem pedig a kaposvári szimpatizánsok, ugyanis nem elég, hogy csapatuk a bajnokság eddigi szakaszában meglehetősen visszafogottan teljesített, a Honvéd kizárása miatt az eddig megszerzett pontjaiból egyet-egyet elveszített. Ráadásul a Szentes Lázár vezette Pápa eddig egyszer sem gazdagodott három ponttal, így a Lombard számára létfontosságú volt a hazai pályán a győzelem megszerzése.

Nos, úgy is kezdte a mérkőzést a házigazda, ahogyan az egy nehéz helyzetben lévő gárdától elvárható, azonban alig kétpercnyi futballt követően a kapufa kisegítette a kaposvári Balajcza Szabolcsot. Ezzel a próbálkozással az első játékrészben ellőtte puskaporát a Pápa, ugyanis a szünetig hátralévő percekben már egyértelműen az történt a pályán, amit a Kaposvár akart. Eleinte a vendégek csak a veszélyes szögleteikkel, oldalvonal melletti szabadrúgásaikkal jelentettek veszélyt Dombai András kapujára, később azonban már a mezőnyben is egyértelműen fölénybe kerültek, és szemre is tetszetősen játszottak.

A négy középpályás előtt Szakály Péter, Zsolnai Róbert és Oláh Lóránt rendre változtatta a helyét, és ezzel a sokmozgásos futballal a Pápa nem igazán tudott mit kezdeni. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy hatékony támadójátékot csakis abban az esetben lehet játszani, ha egy csapatnak biztos a védekezése. A Kaposvár a korábbi fordulókban mindössze négy gólt kapott, és bármilyen hihetetlen, ennél kevesebbet az élvonalbeli együttesek közül csak az FC Fehérvár gárdája szedett össze.


A labdaszerzést követően a kaposváriak egyérintős futballal szinte pillanatok alatt áthozták a labdát a pápai térfélre, és ha a befejezéseknél kicsivel figyelmesebbek, akkor már az első játékrészt előnnyel zárhatták volna. Bő félórányi futballt követően Facskó Balázs hibázott hatalmasat, és ezért nagy árat fizetett a Lombard: Dubraviczki Attila teljesen jogosan kiállította a hazaiak labdarúgóját, és ezután a házigazdának már szinte esélye sem volt eljutni a kaposvári kapu közelébe. Elsősorban a jobb oldalvonal mellett volt aktív a Rákóczi, a támadósorból Oláh Lóránt a középpályára visszalépve mindig megjátszhatónak bizonyult, és valahogy azt lehetett érezni, csakis idő kérdése, hogy a Kaposvár mikor jut előnyhöz. Az első játékrész gól nélküli állása a házigazdára nézve volt hízelgő, és ekkor nehezen volt elképzelhető olyan fordulat, amely esetleg azt eredményezhette volna, hogy a Pápa megszerzi majd a három pontot.

A kaposváriak mezőnyfölényük ellenére sem tudtak helyzetet kialakítani, az oldalvonal melletti területeket nem tudták bejátszani a verndégek, támadásaik túlzottan is a sok oldalirányú passzra épültek, és a tömörülő hazaiaknak mindig maradt idejük a közbelépésre.

Szkukalek Igor fegyelmezetlensége újabb drámát jelentett a hazaiaknak, hiszen ekkor már a Lombard kettős emberhátrányban futballozott. Szinte felbillent a pálya, folyamatosan támadtak a kaposváriak, csakhogy ezekben az akciókban szinte semmi átütőerő nem volt. Amelyik csapat ilyen erőfölény mellett sem képes arra, hogy legalább egy gólhelyzetet kialakítson, az nem is érdemli meg, hogy három ponttal gazdagodjon. S míg Szentes Lázárnak a kiállítások miatt, Prukner Lászlónak a kihagyott helyzetek okán lehett vöröslött dühtől a feje a meccs lefújásának pillanatában… ---- M ---- &