Az új edzővel is vesztett a Diósgyőr

Zoran Kuntics, a diósgyőriek hét elején kinevezett és pro-licences végzettség híján egyelőre tíznapos rendkívüli engedéllyel dolgozó edzője nem foglalkozott sem sült malaccal, sem ligadöntéssel, ő azért jött a Bányász”-stadionba, hogy győzelemmel mutatkozzon be a mintegy kétszáz diósgyőri drukker előtt. Csapata ennek szellemében lépett pályára (azaz, támadott), hogy aztán a kezdeti percek vendégrohamai után egyre inkább a Tatabánya vegye át az irányítást.

Jóval többet volt a labda az argentin mezbe” öltözött Csőszer-futballistáknál, s a tatabányaiak már a 13. percben előnyhöz juthattak volna, ha nem történik egy meghökkentő esemény. Márkus Tibor, a Tatabánya első számú kedvence eddig biztos lábbal értékesítette ziccereit, no meg a megítélt büntetőrúgásokat, ám ezúttal hibázott.

Mindenesetre ez a helyzet példázta a hazai csapat taktikáját is: Márkus Tibor és Nagy Tamás ugyanis gyakran középre húzódott, a bal szélen Hajdú Norbert, míg a jobb oldalon Tóth Zoltán került többször is a diósgyőri védelem mögé. Különösen Tóth Zoltán játszott szemre is tetszetősen, s ha már róla szólunk, s jegyezzük meg: ő a jelenkori Tatabánya egyetlen saját nevelésű labdarúgója, és ötletes játékát, mozgását nézve kockázat nélkül megjósolható, felfedezik őt itthon és külföldön is.

Az ellenfélnél is láthattunk egy olyan játékost, aki már most itt több mint ígéret. Az U21-es válogatott Tisza Tibor ezúttal is remek megoldásokat mutatott be a labdával, de ami ennél is boldogabbá tette a miskolciakat, néhány gyengébb meccset követően Horváth Ferenc újra a kapuba talált.


Persze még mielőtt szédítően jó futballról írnánk, jegyezzük meg: rengeteg volt a technikai hiba a játékban, de a közönség nem unatkozott, és gyakran jutalmazta tapssal a tatabányaiak lelkes, időnként gólveszélyes futballját. A diósgyőriek vonulhattak előnnyel az öltözőbe, ám az első negyvenöt perc egyértelműen a hazai csapat fölényét hozta, ugyanakkor jobbára az történt a pályán, amit a diósgyőri csatársorban Tisza Tibor eltervezett…

A szünet után visszavettek az iramból a játékosok. A diósgyőriek megszállták saját térfelüket, a tatabányaiak pedig nem tudtak mit kezdeni a fölénnyel: mindig volt egy, a labda útjába lépő miskolci láb.

Gyengén játszott a Diósgyőr: a támadójátékban csupán Tisza Tibor cseleire, egyéni megmozdulásaira számíthattak a vendégek. Ráadásul a félidő hajrájára fokozta az iramot a Tatabánya, és akárcsak korábban a Győr ellen, most is erősítést jelentett a pályára lépő Jerson José da Silva. A brazil hol a jobb-, hol a balszélen cselezett kiismerhetetlenül, de csapata legjobbja ezúttal nem ő, hanem a rengeteget futó, kapura is veszélyes Hajdú Norbert volt. Tíz perc volt hátra, amikor Megyesi bombagóllal egyenlített, és ezután csak az volt a kérdés, mikor kapitulál újra a diósgyőri védelem. Nos, ehhez kellett az elrontott büntetőrúgás után teljesen eltűnő Márkus Tibor villanása is. A Tatabánya teljesen megérdemelt győzelmet aratott a körülményesebben és lassabban futballozó diósgyőriek ellen.

A meccs végére már a malac is megsült, így lett teljes az ünnep a stadionban. ---- M ---- &