A tudás nem a milliókon múlik

Bazsalygott a donecki klubtulajdonos Rinat Ahmetov, az exkormányfő Viktor Janukovics, valamint a számunkra ismeretlen ukrán szponzorok.Ha van pénz, akkor van foci is?

Az ukrán Sahtar Doneckhez dőlnek a milliók, ám az a titkok kategóriájába tartozik, hogy pontosan milyen leosztás során kapjuk meg a kontinens eminens bányászklubjának 80 millió dolláros (15.2 milliárd forintos) büdzséjét. A summa nagysága részben felfedi, minek köszönhető a gólokban mérve is tekintélyes különbség a Doneck és a keleti óriás költségvetésének huszadával gazdálkodó DVSC között.

Megemlítendő, a tavasszal története első bajnoki aranyérmét szerző hajdúsági csapat eljes vértezetben”, azaz a csütörtök este sérülés miatt hiányzó Ronald Habival, Dombi Tiborral és Sándor Tamással, illetve az időközben eladott Kerekes Zsomborral, Igor Bogdanoviccsal, Böőr Zoltánnal felállva a vele azonos súlycsoportba tartozó Hajduk Spliten oly’ eleganciával lépett túl a nyári Bajnokok Ligája-selejtezőben, mint ezúttal az ukrán gárda a Lokin. Csakhogy a minden téren előrébb tartó riválisba (Manchester United és Sahtar) már beletört a bicskája Supka Attila alakulatának.

Szóval a pénz nagy úr a sportágon belül (hol nem…?), akinek több jut belőle, annak kiszélesednek az érvényesülési lehetőségei, mindazonáltal idekívánkozik két megjegyzés.

A debreceniek a távozókat pótolták (végtére is a keret létszámában nem regisztrálhattunk jelentős változást), azonban a minőséget illetően már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Egyetlen példát kiragadva: a brazil-német kettős állampolgár Franciel Rodrigo Hengemühle számára a pákozdi győzelem emléknapján a tartalékosnak nyugodtan nevezhető DVSC-ben még a kispadon sem jutott hely - csatárként ez aztán végképp nem nagy diadal. Mert, mint tudjuk, támadóból jelenleg éppen hiány van a piros-fehéreknél (Ferenczi István és Georgi Hrisztov ebben a körben még nem szerepelhetett, Bojan Brnovics sérülés miatt a lelátón ült, azaz - Franciel Rodrigo Hengmühlét nem számolva - Ibrahim Sidibe maradt hírmondónak az ötös fogatból csütörtök estére).

Másodsorban ha figyelő szemünket délkeleti irányba vetjük, azt láthatjuk: a korántsem dáriusi mivoltukról híres román és bolgár egyletek közül hat (3:3-as leosztással) is az UEFA-kupa főtáblájának sorsolására készül, pedig a Dinamo Bucuresti-nek az Everton, a Rapid Bucuresti-nek a Feyenoord, míg a CSZKA Szófiának a Bayer Leverkusen jutott ellenfélként a csoportmecscsekért vívott összecsapásokon, s nem kétséges, a párosítások második tagjai anyagi téren messze legyőzőik fölött állnak.

Egy másik veretes közhellyel élve: a pénz nem (mindig) boldogít.

Futballozni is tudni kell… ---- Mircea Lucescu

"Alaposan felkészültünk a debreceniekből, többször is elemeztük korábbi kupameccseiket. A fölényes otthoni győzelmünk ellenére felhívtam játékosaim figyelmét, hogy még nem jutottunk tovább, azaz figyeljenek oda a visszavágó elején. Azt hiszem, sikerült rájuk ijesztenem, de ennek meg is lett az eredménye.

A magyar futballisták mindent elkövettek annak érdekében, hogy csökkentsék hátrányukat, de hiába próbáltak támadni, idegesek voltak, és rengeteget hibáztak. Ezekből a bakikból pedig mi tudtunk építkezni, helyzeteket kialakítani, és a második gólunk után minden eldőlt. Számomra kellemes meglepetés volt ellenfelünk játéka, sokkal jobban fociztak a magyarok most, mint Doneckben. Erős a keretünk, bár néhányuknak így is kevesebb nemzetközi rutinjuk van, ezért is használtam ki mindhárom cserémet. Örülök, hogy Elano egyre jobb formába lendül, ő lehet az egyik erősségünk az UEFA-kupa csoportküzdelmeiben."

Supka Attila

"Kétség sem fér hozzá, hogy a két összecsapás alapján teljesen megérdemelten jutott tovább a Sahtar Doneck. Ha a két csapat lehetőségeit és játékoskeretét összehasonlítjuk, nem is születhetett más eredmény. Olyan labdarúgókat láthattunk a pályán a rivális oldalán, akik szinte bármelyik európai elitalakulatban beférnének a kezdőcsapatba. Ez az együttes szerintem a Bajnokok Ligájában is megállná a helyét. Nekünk a bajnokságban kell bizonyítanunk, hiszen szurkolóink is azt várják tőlünk, hogy megvédjük címünket.

Azt mindenki látja, hogy jelenleg gondjaink vannak, hiszen a más európai klubokhoz távozó játékosainkat és a csatasorból hosszabb-rövidebb időre sérülés miatt kidőlőket nem lehet egyik percről a másikra pótolni. Úgy kell csapatot építenünk, hogy közben az eredményekről sem feledkezhetünk meg. Nem lesz könnyű feladat, de megbirkózunk vele." ---- A kapust nem bántotta meg a szurkolók kritikája

Ha a szó szoros értelmében vett hazai pályáról beszélünk (a BL-selejtezőben a Manchester Unitedot ugyebár a Puskás-stadionban fogadta a Loki), úgy a DVSC másodszor vesztett nemzetközi tétmérkőzést vendéglátóként az Oláh Gábor utcában 1998-ban, az Intertotó-kupában a lengyel Ruch Chorzów 0-3-ra végzett a piros-fehérekkel, míg a Sahtar csütörtök este leragadt kettőnél (0-2). Hogy nem történelmi léptékű vereségnek volt szemtanúja a nagyerdei publikum, nem kis mértékben Csernyánszki Norbertnek köszönhető.
- Rögtön a mérkőzés után megbeszéltük a történteket, nincs sok időnk a kiesésen rágódni - mondta a Loki kapusa. - Úgy gondolom, ettől a Sahtartól nem szégyen kikapni, noha a kiesés ténye és a különbség elszomorító. Sajnálom, hogy hazai pályán nem sikerült megszorongatnunk az ukránokat, mindamellett most nem kerültünk olyan alárendelt szerepbe, mint a két héttel ezelőtti első meccsen.

- Nono… Akárcsak Doneckben, ezúttal is kiszolgáltatott helyzetben volt a gólok előtt. Miként tudja ezt feldolgozni?
- Buta gólokat kaptunk, az biztos. A Sahtar nagyon jó csapat, kihasználta a hibáinkat, noha ezúttal jobban ügyeltünk a szabad területek lezárására, és szorosabban védekeztünk. Rólam annyit: az első ziccer hárításakor éreztem, rendben vagyok, felkészültem a meccsre. Hogy miként dolgozom fel a kudarcot? A hibák benne vannak a játékban, arra kell koncentrálni, hogy kijavítsuk őket.

- Csak a hazai porondon lesz rá lehetőségük…
- Így van, maradt a bajnokság és a Magyar Kupa, tehát ebben a két sorozatban kell bizonyítanunk. Sokan úgy vélik, nem kezdtük túl jól a bajnokságot, ám a statisztika ennek ellentmond, mert amíg egy éve öt forduló alatt kilenc pontot szereztünk, most tizenegynél járunk.

- A meccs közben a szurkolók által skandált Hol a csapatunk?” rigmus nem kizárólag az aznap esti produkció miatt szólt.
- Erre nehéz mit mondanom… Elkényeztettük a szurkolókat, így joggal várják el tőlünk a látványos futballt. Ugyanakkor látni kell: az egy évvel korábbi alapcsapatból négyen-öten játszunk manapság. Nemzetközi szinten pedig még kiugróbb az ebből fakadó különbség. Ennek a csapatnak menet közben kell öszszeforrnia, szükségünk van némi időre, de tudom, hogy a drukkerek továbbra is szeretik, és szeretni is fogják ezt a gárdát.

Őszi ballépések
Ki meddig bírta? - adhatnánk másik címet az alábbi statisztikának, amelyben (azt figyelembe véve, hogy a résztvevők szeptemberben vagy októberben pályára léptek-e még) az elmúlt tíz idény magyar kupacsúcsait” gyűjtöttük egybe. Lehangoló a csokor.