"Kár, hogy csak Interliga volt!"

- Nagy szerencséje van.
- Miért is?
- Az ön által sem favorizált sárga sisakot csak a rájátszásban használják.
- Valóban nem a kedvencem.
- A két meccs alapján már vehetné is fel, hiszen csapata legeredményesebb játékosa.
- Így alakult.
- Nem kellett hozzá túl sok idő. Ezek szerint zökkenőmentes volt a beilleszkedése?
- Teljes mértékben. Jól érzem magam a bőrömben, elfogadtak, én is elfogadtam mindenkit, jó a csapat, mi kell még?
- Mondjuk, az első Ladányi-gól!
- Na, ez aztán nem fontos.
- Már hogyne lenne az?!
- Rendben, másképpen fogalmazok. A lényeg, hogy jól játsszon, nyerjen a csapat. Azzal pedig ön is tisztában van, hogy számomra legalább akkora öröm, ha gólpasszt tudok adni, mintha én találnék a kapuba. A keddi meccsen Peternek adott asszisztomat például semmilyen gólra sem cserélném el!

- Jobbra nézett, és közben más irányba, a kapu elé lőtte a korongot, amelyet védőtársának, Gallónak csak be kellett helyeznie a kapuba. Máris teljes az összhang?
- Ezt azért nem mondanám. Négy fiatal, tehetséges játékossal vagyok egy sorban, akik talán nem sértődnek meg, ha azt mondom: még rutintalan hokisoknak számítanak. Döntő pillanatokban sokszor rossz megoldást választanak, meg kell szokniuk, hogy meccs meccs hátán következik. És játékstílusban is van még mit átbeszélnünk.
- Éspedig?
- Nem egy stílusban hokizunk, pedig ezt egységesíteni kell. Ők talán fiatalságukból, rutintalanságukból is adódóan a kanadai stílust erőltetik. Be a korongot a sarokba, usgyi érte, majd lesz valahogy.
- Szemben az ön furfangos játékával?
- Szeretem megjátszani a korongot, átverni az ellenfelet, tervezni, cselezni. Azt hiszem, az lesz a megoldás, ha ötvözzük majd a két stílust, így leszünk igazán veszélyesek.
- Speciel már most legyőzték a magyar bajnokot…
- És milyen kár így utólag, hogy ez csak Interliga-meccs volt!
- Szóval nem számított erre?
- Hogy őszinte legyek, engem is meglepett ez a kezdés. Ezek után már csak abban bízom, hogy nem pillanatnyi fellángolás volt ez részünkről - mert valljuk be, mit ér ez a győzelem, ha ezután kikapunk a gyengébb csapatoktól? A lényeg, hogy felvegyük, tartsuk a ritmust, akkor nem lesz baj. Különben is, nekem is van még mit javulnom.

Nagy teher

Két meccs, két győzelem, hét lőtt gól - nyugodtan mondhatjuk, ennél jobb kezdést csak álmodhattak az újpesti hívek. Mindazonáltal felettébb érdekes, hogy az összes találatot az első két sor, a Horváth Andrással megerősített szlovák, valamint a Ladányi Balázs vezérelte ötös vitte be. Azaz talán nem túlzás a megállapítás: az Újpest teljesítményét döntően ezen két sor eredményessége szabja meg, magyarán, rendkívül nagy rajta a teher. Tegyük gyorsan hozzá: a látottak alapján fizikálisan nem lehet gondja az együttesnek, hiszen az Ancsin, Giblak kettős által felkészített társaság a harmadik harmadban is úgy megy előre, mint az első percben.
Amler Zoltán

Ladányi reakciója:

Tény és való, vannak gólerős és kevésbé gólerős sorok - mint minden csapatban, tegyük hozzá. Nagy lenne rajtunk a teher? Éppen akkora, mint a harmadik vagy negyedik sorunkon, hiszen mindenkinek megvan a maga feladata. A többiek teljesítménye éppúgy meghatározó, fontos, mint a miénk. Feladatuk, hogy tartsák az eredményt, ne kapjanak gólt, lehetőség szerint kontrázzanak. Eddig jól megoldották, azaz nem kevesebb az érdemük a győzelmekben, mint az első két sorban szereplő játékosoknak."