Kína nem kegyelmezett

A hazaiak vélhetően az elsőtől az utolsó pillanatig élvezték a történteket, hiszen minden a szájuk íze szerint történt, mivel az utolsó két finálé is házidöntőt hozott. Ráadásul mindez viszonylag gyorsan eldőlt, hiszen a délelőtti elődöntőkben sem a hongkongi Tie Ja-na, Csang Ruj női páros, sem a férfi egyesben a négy közé jutott dán Michael Maze és dél-koreai O Szang Eun nem tudta megzavarni a vendéglátók köreit, akik így a saját maguk fiesztájává varázsolták a vb utolsó óráit.

A legnagyobb ünneplés előbb a női párosban győztes Vang Nan, Csang Ji-ning duónak járt, amely a két évvel ezelőtti bajnokok közül egyedüliként védte meg címét - Vang Nan ezzel pályafutása 12. vb-aranyát szerezte -, majd pedig férfi egyesben Vang Li-csinnek, akinek ez a hatodik világbajnoki címe, s a sportág "királyi" számában a 2001-es oszakai sikere után immár másodszor diadalmaskodott.

A kínai asztaliteniszezők tehát bearanyozták az aranyhetet - így hívják errefelé május első napjait, amikor senki sem dolgozik, csak pihennek és ünnepelnek mindenütt - mégpedig nem is akárhogy: mind az öt számot megnyerték, négyben kínai játszott kínaival a döntőben (a kivételt a férfi páros jelentette, amelyben a németek adták a finálé vesztesét), s a megnyerhető húsz éremből tizenötöt (!) besöpörtek. Elképesztő.Közben pedig Európa ismét padlót fogott: mindöszsze két érem jutott az öreg kontinensnek, de az öt versenyszám lehetséges negyven negyeddöntős helyéből is mindössze kilencet tudott megszerezni… Mindezek tudatában büszkén teszem hozzá, hogy ebből a kilencből az egyik a Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina női párosé volt.
Én mondom, minden idők egyik legegyoldalúbb világbajnokságán ezt is meg kell becsülni…