Romário: búcsú a válogatottól

Romário 2004 novemberében játszott az első búcsúmérkőzésén: Los Angelesben az 1994-es világbajnokságot megnyerő brazil válogatott veteránjaira épített csapat mérkőzött a nemzeti tizenegyének szintén búcsút intő Jorge Campos vezette Mexikóval. Akkor a brazilok Romário két találatával nyertek. Mindez azért lényeges, mert a csatár szerdán azért játszott kevesebb mint egy félidőt Guatemala ellen a hivatalosan az utolsó válogatott mérkőzésének számító összecsapáson, mert el kellett érnie a csatlakozást Mexikóba, ahol a búcsúzkodás terén vele egy követ fújó Campos várta a fentebb említett csata "visszavágójára".

A Sao Pauló-i Pacaembu-stadionban a támadó azért érezte, hogy tényleg az az utolsó fellépése az aranyszínű mezben. A mérkőzést felvezető pilanatokba, valamint a pályán töltött 38 percbe bele is sűrített mindent, amit 1987-es bemutatkozása óta tőle megszokhatott a közönség. A csapatok bevonulásakor egyként éltették a szurkolók, ő pedig, annak ellenére, hogy szeretett Rio de Janeirójától távol lépett pályára, a brazil himnusz felhangzásakor nem tudta visszatartani a könnyeit.
A Romário mellett a jövő évi vb-szereplésre pályázó fiatalokból összeállított gárda gyorsan megszerezte a vezetést, de nem kellett sokat várni arra, hogy az ünnepelt is helyzetbe kerüljön, igaz, az első lehetőségét kihagyta. A 17. percben viszont már nem kegyelmezett - Ricardinho beadását követően fejjel volt eredményes, mindent egybevetve 84. válogatottságán 71-edszer -, felrobbantva ezzel a stadiont. Jellemző, hogy túl sokáig ünnepeltette magát, amiért sárga lapot kapott.

Még szerzett egy les miatt érvénytelenített gólt, de a 38. percben már nem volt tovább: Grafite állt be a helyére. Az ünnepeltet a partvonalnál 1994-es bajtársai várták: Dunga, Rai, Branco, Viola és Paulo Sérgio kíséretében tiszteletkört tett az őt szüntelenül éltető tömeg előtt, majd még az öltözőbe vonulása előtt gyorsan nyilatkozott a sajtónak. "Sajnos vége - így a Kicsi. - Nagyon boldog vagyok, ha azokra a pillanatokra gondolok, amelyeket a válogatottal éltem át. Ugyan nem Rióban búcsúztam el, de így is nagyon jólesett az ünneplés, amelyet megérdemeltem."
Romário ezt követően még egy kis időre felült a lelátóra, hogy aztán a végül simán megnyert mérkőzés vége előtt elinduljon a repülőtérre, majd Mexikóba.

Azt, hogy mi vár még Romárióra, pontosan ő sem tudja, Eurico Miranda, a csatárt a soraiban tudó Vasco elnöke mindenesetre már szervezi a riói búcsúmérkőzést.