Csekély vigasz az ötödik hely

Sajnos ez még megközelítőleg sem olyan, amilyet mondjuk, az 1982-es budapesti Európa-bajnokságon vehetett át a legendás Jónyer, Klampár, Gergely trió, az ugyanis a kontinens legjobb együttesének járó elismerés volt, ez a mostani pedig… Szóval a másodosztály bajnokáé.
Nem mindegy…

De ettől függetlenül nem hogy nincs ezen mit szégyellni, hanem kifejezetten becsülni kell ezt az eredményt, ugyanis hosszú idő után végre úgy tűnik, megmozdult valami a férfiaknál. Harczi Zsolt az ősszel vette át az együttes irányítását, s azóta érezhetően egy sokkal jobb szellemű, szimpatikusabb csapat lett a válogatott, ami ráadásul a játékban és az eredményekben is megmutatkozik. Itt, Aarhusban például a második vonal legjobbja lett a csapat, amely előbb az exkínai válogatottal felálló bolgárokat, azután az öt évvel ezelőtt vb-bronzérmet szerző olaszokat, majd pedig a szlovéneket verte meg, végül aztán a keddi "kisdöntőben" a görögöket is legyőzte. Mégpedig nagyon jó produkcióval: a két fiatal, Zwickl és Jakab a védő Joniszt, Lindner pedig Lagojaniszt kergette őrületbe, aminek a vége 3:1-es magyar siker, no meg az ezzel járó 17. hely lett.

"Csak a tizenhetedik?" - kérdezhetik most, teljes joggal. Igen, "csak", de ehhez azért még hadd fűzzek gyorsan két lábjegyzetet: mivel a csapat a másodosztályban indult, ezért ez volt a maximum, amit elérhetett itt, Aarhusban, s történjék bármi, ezen az Eb-n csak négy együttes - a férfi és női Európa-bajnok, valamint a férfi és női 17. - mondhatja el magáról, hogy veretlenül menetelte végig a csapatversenyeket. Ja, és arról se feledkezzünk meg, hogy a válogatott ezzel feljutott, s az elkövetkező két esztendőben futó Eb-selejtezőket az elitkategóriában játszhatja végig.

Na ugye, így azért már jobban hangzik, nem…?
"Elkezdtünk valamit, csináljuk, teszszük a dolgunkat, s bízunk abban, hogy ez meghozza az eredményét - magyarázta Harczi Zsolt a csapatversenyek végeztével. - A rajt előtt azt mondtam, néhány bravúrt szeretnék látni a játékosoktól. Nos, az olaszok elleni sikert én mindenképpen ebbe a kategóriába sorolom, örülök, hogy ilyen hozzáállással játszottak a fiúk. Azt gondolom, a mostaninál jobb csapatot nem lehetett volna kiállítanunk, úgy hogy ez már nemcsak a jövő, hanem a jelen válogatottja is."

Hogy a nőknél ugyanez a kérdés hogy áll, abban vélhetően egy társadalmi vita keretében sem lehetne egyezségre jutni. Mert az rendjén van, hogy a 36 esztendős Bátorfi Csilla már csak a negyedik számú embere a magyar válogatottnak, de akkor az miként fordulhat elő, hogy a csapatversenyeket egyedül neki, no meg a mindössze egyszer asztalhoz álló Molnár Zitának sikerült veretlenül végigjátszania…? Jó kérdés, ugye?

Biztosra vehető, hogy a női csapatot illetően ez az Eb ezen túlmenően is még számtalan kérdést vet majd föl, különösen annak tudatában, hogy az együttes az éremről lecsúszva végül az ötödik helyen zárta az aarhusi napokat. Igaz, ezzel már azt is elárultam, hogy a "fekete hétfő", a horvátok elleni negyeddöntőbeli vereség után kedden két győzelemmel búcsúzott a csapat, azaz a történtek után végül a lehető legtöbbet hozta ki a helyzetből Tarján András együttese, amely délelőtt egy kínkeserves meccsen, elsősorban Bátorfinak köszönhetően az oroszokat, délután pedig már sokkal simábban az osztrákokat verte meg.

Különösen az első találkozó volt megint érthetetlen: már 2:0 volt ide, s a harmadik összecsapáson Póta 2:0-ra a harmadik szettben pedig 7:5-re vezetett Krekina ellen. Hogy aztán ebből hogyan sikerült egy két és fél órás, 3:2-es meccset kihozni?
Ne is tessék kérdezni!

Egyszerűen rejtély, hogy megint mi történhetett.
Az osztrákok elleni derbin aztán már valamelyest helyreállt a világ rendje, az erre a napra szabadságot kapó Tóth Krisztina - a vasárnapi és a hétfői betlije után nem is ártott egy kicsit pihennie - és Bátorfi Csilla nélkül felálló együttes végre azt hozta, amit kell, s még két bravúr is belefért: Fazekas az Európa Top 12-győztes Liu Jiát, Molnár pedig az ugyancsak Kínából honosított Li Qianbinget verte.

Így legalább szépre sikeredett a búcsú, de ettől még ugyanúgy csalódás ez az ötödik hely, bár e tekintetben nem csak a magyaroknak voltak kellemetlen percei itt Aarhusban. Korábban elképzelhetetlen volt, most mégis megtörtént, hogy a svéd, a német és a címvédő fehérorosz férfi, valamint a német és az osztrák női csapat is érem nélkül maradt, arról nem is szólva, hogy a francia férfiak kiestek a másodosztályba, miközben a nőknél a szlovének, a férfiaknál pedig a románok és a dánok is felállhattak a dobogóra. Szóval zajlik az élet, szép csendben rendeződnek át az erőviszonyok, miközben nekünk egyelőre egy ötödik és egy 17. hely, valamint ez utóbbival járó "másodosztályú" aranyérem jutott.

Viszont egy elsőosztályú produkció az egyéni versenyeken… Az sokat segítene. ---- E ---- &