Kaszparov minden idők legjobb játékosaként vonult vissza

Elhatározásával, hogy nem játszik többet rangos versenyeken, nem csak a sakkozást, hanem az egyetemes sportot is nagy veszteség érte. Bár Vlagyimir Kramnyik 2000-ben megfosztotta őt vb-címétől, az igazi bajnok még mindig a sakkberkekben csak a "Boss"-ként, azaz a Főnökként emlegetett Kaszparov marad.

Kaszparov 1963. április 13-án született Garik Weinstein néven a mai Azerbajdzsán területén található Bakiban, a zsidó származású Kim Weinstein és az örmény Klara Kaszparjan gyermekeként. A sakkal egészen fiatalon megismerkedett, és azonnal szívébe zárta ezt a játékot. Kaszparov így emlékszik vissza erre az időszakra: "Egy tavaszi estén, nem sokkal hatodik születésnapom előtt láttam, hogy szüleim hoszszasan bámulnak egy sakkfeladványt az egyik újságban.

Bár sokáig próbálkoztak, egyszer csak azt vettem észre, hogy eredmény nélkül leteszik az újságot. Én viszont elgondolkodtam rajta, és másnap reggel megmutattam nekik a lépést, amely a megoldáshoz vezetett. Eléggé meglepődtek, hiszen nem is sejtették, hogy ismerem a lépéseket. Semmi más nem érdekelt, és mire hatéves lettem az agyam már csak a sakkal volt tele".

Pedig a későbbiekben még hezitált, hogy a sakkot vagy a zenei pályát válassza, de végül az előbbi mellett döntött. Apja halála után nem sokkal az ifjú Garik felvette édesanyja oroszosított nevét, így lett belőle Garri Kaszparov. Tehetségére a szakemberek is felfigyeltek, és ennek következtében felvették a világbajnok Mihail Botvinnik iskolájába. ---- A szakértők gondos felügyelete alatt képességét hihetetlenül gyorsan kibontakoztatta. Tizenkét évesen megnyerte a Szovjetunió juniorbajnokságát. 1978-ban az ereje teljében lévő világbajnok Anatolij Karpov egy szimultánon először került össze Kaszparovval, és Karpov csak hatalmas erőfeszítések árán tudta őt legyőzni.

Ettől kezdve csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a lehető leggyorsabban megfosztani Karpovot koronájától. Számottevő ellenállás nélkül jutott túl a selejtezőkön, mígnem 1984-ben elérkezett az első alkalom: vb-döntőt vívhatott azzal a Karpovval, akit az egész szovjet sportpropaganda támogatott. Karpov nem ijedt meg az akkorra már egyértelműen a világ egyik legjobbjának számító Kaszparovtól. "A fiatalember nyugodtan jöhet" - nyilatkozta a magabiztos Karpov. Nos, a fiatalember jött, látott és… nem győzött.

A sakktörténelem talán legvitatottabb páros mérkőzését Karpov 5:3-as vezetésénél a FIDE elnöke, a Fülöp-szigetek-i Florencio Campomanes a két fél orvosainak tanácsára félbeszakította. A két matador akkor már fél éve nyúzta egymást. A szabályok szerint a meccs hat nyert játszmáig tartott. Karpov a kilencedik játéknapon 4:0-s előnyre tett szert, majd tizenhét remit követően már 5:0 arányban vezetett, de a hatodik győzelem sehogyan sem jött össze. Kaszparov a 32. összecsapáson először diadalmaskodott riválisán, és masszív bekkelésre állt be. Az ezután következő tizennégy játszmából álló remiáradat teljesen felőrölte a világbajnok idegeit, és a 47. majd a 48. partit is elveszítette.

Ekkor lépett közbe Campomanes, akit tette miatt sokáig csak "Carpomanes"-ként emlegettek. Az elnök egy évre rá elrendelte a találkozó újrajátszását, amelyet huszonnégy partira korlátoztak. A páros mérkőzést Kaszparov fölényesen, 13:11-re megnyerte, és 22 évesen minden idők legfiatalabb világbajnoka lett. Ezután a két "K" még háromszor mérkőzött egymással a trónért, és Kaszparov mindannyiszor megvédte címét. ---- Kaszparov életének szerves része volt a politika, hajlamosnak mutatkozott a vitatkozásra. Ha valami nem tetszett neki, azt azonnal jelezte, és ha egy kérdésben nem tudott megegyezni vitapartnerével, akkor a durva kijelentésektől sem riadt vissza. Jelen pillanatban is szervezkedik, és támogat mindenkit, aki az orosz elnök Vlagyimir Putyin, szerinte diktatórikus hatalma ellen dolgozik.

Visszatérhet-e? Ugye, látjuk még őt játszani? Ezeket a kérdéseket teszik fel megannyian, akik az évek során megszerették Kaszparovot. Az érintett azt nyilatkozta, még hónapokkal a linaresi torna előtt elhatározta, hogy a spanyol kisváros versenye lesz az utolsó a profi pályafutásában. Nem is kételkednénk ennek bizonyosságában, ha nincs Kirszan Iljumzsinov bejelentése még Linares előtt.

A Nemzetközi Sakkszövetség jelenlegi elnöke ugyanis azt mondta, szeretne egy nyolc résztvevős tornát, amellyel a professzionális (PCA-féle) és a FIDE világbajnoki címe eggyé válna. Kaszparov erre így reagált: "Ha a szervezők konkrétumokkal is előállnak, elküldik a meghívót, akkor fontolóra veszem a dolgot."
Szóval, visszatér?
Talán. ---- A nyolcvanas évek elejétől napjainkig megszámlálhatatlan sikerben volt része. Szupertornák sorozatát nyerte, túlszárnyalta a legendás Robert James Fischer 2785-ös Élő-pont-rekordját, szovjet majd orosz színekben olimpiák sorát nyerte meg. Az 1999-es Wijk aan Zee-ben megrendezett viadalon sokadszorra is ámulatba ejtette a világot, amikor legyőzte az új csillagot, a bolgár Veszelin Topalovot. Ezt a játszmát sokan minden idők legjobbjának tartják.

1993-ban összekülönbözött a FIDE-vel ("A FIDE egy amatőr szervezet, képtelenség a vezetőkkel megállapodni"), és az angol Nigel Shorttal kivonulva megalapította a PCA-t, azaz a profi sakkozók szervezetét és a saját maguk világbajnoki rendszerét. Ebben Kaszparov fölényesen legyőzte Shortot, majd két év múlva az akkor még fiatalnak, de már nagyon erős játékosnak tartott indiai Viswanathan Anandnak sem kegyelmezett.

Személyi és anyagi viták miatt a következő vb-meccset csak 2000-ben vívta honfitársa, Vlagyimir Kramnyik ellen. Az összecsapás teljesen simának ígérkezett, Kaszparov pályafutásának egyik legjobb formájában volt. A páros mérkőzés évében, januárban érte el 2851-es óriási értékszám-világcsúcsát, szupertornát nyert Wijk aan Zee-ben és Linaresben is.

Mégis veszített. Kramnyik egészen kiválóan játszott, két mérkőzést is nyert, míg Kaszparov egyet sem. Dekoncentráltan sakkozott, figyelme több dolog között oszlott meg.

A kudarc megértette vele, hogy ha nem csak a sakkal foglalkozik, akkor a továbbiakban nem sok jóra számíthat szeretett sportágában. További szupererős tornákat nyert, brillírozott, bebizonyította, hogy bár már nem világbajnok, azért az igazi király ő maradt és marad még jó sokáig. ---- "Én is játszottam Linaresben, így személyesen lehettem tanúja Garri bejelentésének - mondta Lékó Péter. - Egészen drámai volt. Éppen Francisco Vallejo Ponsszal beszélgettem a játszmánkról, amikor láttam, hogy átrendezik a színpadot. Azt gondoltam, hogy Kaszparov és Topalov játszmájáról lesz szó, de aztán odajött hozzám az apósom, Arsak Petroszjan és mondta, hogy Garri egészen rendkívüli bejelentést akar tenni. Amikor ez megtörtént, én csak álltam, és szóhoz sem jutottam. Nem is sejtettem, hogy mire készül. Egészen megható volt, ahogyan az édesanyja beszélt arról, hogy harminc éve járják a tornákat, és ez volt az utolsó. Hogy visszatérhet-e? Nem hinném, Garri túlságosan komolyan gondolta a dolgot. Távozásával borzasztó nagy űrt hagyott maga után."