Claudiu Keseru édes élete

Keseru a kilencvenes évek ígéretes generációi után, egy viszonylag szerényebb képességű nemzedék kiemelkedő tagjaként érdemelte ki a kitüntető figyelmet. A román ifjúsági válogatott éveken át elképzelhetetlen volt nélküle, annál is inkább, mivel válogatottbeli karrierje során több mint másfél gólos eredményességi átlagot produkált. Ahogy egy csodagyerekhez illik, hamar helyet követelt magának az FC Oradea akkor másodosztályban szereplő felnőttcsapatában, s elismertségét az is jelezte, hogy az öreg rókák között is ő rúghatta a szabadrúgások zömét. Az A-osztályban viszont csak két mérkőzésen szerepelt, és csupán egy gólt jegyzett, ennek viszont az a magyarázata, hogy a román válogatott akkori alapembere, Viorel Moldovan javaslatára a Nantes már 2003-ban szerződtette a 17. életévét éppen betöltő ifjú titánt.

Keseru Franciaországban azonban váratlan akadállyal szembesült: az érvényes jogszabályok értelmében nem EU-tagországból származó, 18 éven aluli játékos csak úgy vállalhat munkát uniós országban, ha szülei is elkísérik. A Keseru szülők kiköltözése viszont időt vett igénybe, ami alatt Claudiu a "kanárik" ifjúsági csapatában végezte szorgalmasan az edzéseit, s várta a pillanatot, amikor a nagyok között is bemutatkozhat. Többek szerint kimondottan hasznosnak bizonyult a "kicsik" között eltöltött idő, mert ugyan a 178 centi magas, 81 kilós csatár korához képest bámulatosan erős lábakon áll - rengeteg gólt lőtt távolról, illetve szabadrúgásból -, felsőteste azonban aránytalanul fejletlen volt. A specifikus munka hatására mára csökkent ez az aránytalanság, így végül csak idő kérdése volt, mikor robban be a francia élvonalba a nagyváradi srác. A pillanat aztán éppen Bölöni László csapata, a Rennes ellen jött el, Claudiu egy gólt és egy kapufát lőtt, hogy aztán láthatóan ne tudjon mit kezdeni a rá szakadt boldogsággal.

"Nagyon örülök, hogy valamiképpen meghálálhattam edzőmnek a bizalmat, azt, hogy kezdő embernek jelölt. Hihetetlen érzés volt, amint minden játékostársam velem örült, az edzőm, Serge Le Dizet pedig könnyes szemmel ölelt magához - mondta a bukaresti Prosport című sportnapilapnak Keseru. - Korábban, amikor a lelátón szenvedtem, ha a csapat nem játszott jól, édesanyám így biztatott: majd ha beszállsz, minden megváltozik. Sosem hittem volna…"

Romániában persze rögtön felvetődött, vajon Victor Piturca szövetségi kapitánynak be kellene-e hívnia Keserut a Hollandia elleni keretbe. A józannak tűnő választ - egymástól függetlenül - Moldovan és Keseru fogalmazta meg: túl korai lenne még, bizonyos lépcsőfokokat nem szabad átugrani.