Nyugodt német napok a csúnya szakítás után

Ne is feszegessük akkor a múltat, nézzük a jelent! Az ütő-nyitásfogadó a Bundesligában szereplő Braunschweiget erősíti. Rajta kívül kanadai, amerikai, brazil, szerb-montenegrói és szlovák légiós található a csapatban, amely tavaly kiesett az első osztályból, mindazonáltal a körülmények úgy alakultak, hogy maradhatott a legjobbak között. A nyári vérfrissítés után nagyobb játékerőt képvisel a társaság, ami a tizedik helyre elegendő (vezet a Dambendzet Nathalie erősítette Münster, negyedik a Polgár Annamáriát is a soraiban tudó Suhl), ám honfitársunk szerint most kezd csak összeállni igazán az együttes, ami hamarosan a tabellán is megmutatkozik majd.

De vajon miért éppen a Braunschweig mezét húzza magára? "Tíz esztendeje két szezonon keresztül játszottam a Münsterben, így jól ismertek. A régi edzőm vezeti itt a szakmai munkát, ő hívott, én meg örömmel mondtam igent. Nagyszerűen érzem magam, bérelnek nekem egy lakást, kocsit, a bajnokság színvonala pedig messze a magyar fölött van. Ma már tudom, sokkal hamarabb kellett volna váltanom" - magyarázta Schlégl Katalin, akinek nagynénje, Schlégl Judit, a 332-szeres válogatott januárban ünnepelte 60. születésnapját. Az 1976-os születésű játékosunk még messze van ettől, sok szép év várhat rá a pályákon - mindazonáltal már készül a röplabda utáni életre is: "Sajnos itthon elhanyagoltam például a nyelvtanulást, amit most igyekszem pótolni. Iskolába járok, mihamarabb meg akarok tanulni németül, ősszel pedig egy banki suliba iratkozok be. Természetesen mindezt a játék mellett, hiszen amíg bírom, a többiek között a helyem. Szerencsére a deréksérülés már a múlté, ennek is köszönhető, hogy egyre jobb formába lendülök."

A válogatott? Nehéz kérdés. Már csak azért is, mert a nyíregyházi edzővel történt összekülönbözés egyben azt is jelentette, hogy a szövetségi kapitánnyal került szembe - Ludvig Zsolt tölti be ugyanis mindkét említett tisztséget… Schlégl Katalin nem hivatalosan lemondta a szereplést a legjobbak között, no igen, hiszen a mester is kijelentette, nem számít az ütőre. Vajon azóta változott a helyzet? "Szerettem a válogatottban játszani, mindig szívesen mentem. Ha hívnak, most sem gondolkoznék sokat, bár kétlem, hogy erre sor kerül. Ahogy hallom, fiatalítani akarnak, ezzel tulajdonképpen egyetértek. Csak azt sajnálom, hogy a mi korosztályunkból összeállított együttes a kezdeti sikerek után eltűnt a süllyesztőben. És erről nem csak mi, játékosok tehetünk…"