Djalminha a befejezés mellett döntött

Vágólapra másolva!

2005.02.23. 02:36

Címkék

Noha a napokban még úgy tűnt, Djalma Dias Feitosa Maia, ismerebb nevén Djalminha, aláírja élete utolsó profiszerződését a Palmeirasszal, a csaknem fél éve munka nélküli klasszis inkább úgy döntött, szögre akasztja a stoplisát. Több érv is ezt a döntést támasztotta alá, de leginkább az vitte rá Djalminhát a befejezésre, hogy a térdei már nemigen bírják a megpróbáltatásokat, és annak ellenére, hogy igyekszik, 34 esztendősen képtelen a korábbi fizikai teljesítményre.

A meg nem értett zseninek is tartott Djalminha karrierjének talán legnagyobb sikere az 1997-ben aratott Copa América-gyôzelem volt

Djalminhának nem kellett a szomszédba mennie némi inspirációért, édesapja - akit szintén Djalmának hívtak, így lett a fiából "kis Djalma", azaz Djalminha - ugyanis a negyvenes évek egyik karizmatikus labdarúgója volt, ráadásul gyermekkorában olyan élmény érte, amely feltehetően a vakokból is látót csinál: győztes kölyökmérkőzését követően nem más, mint a Király, azaz Pelé vitte körbe a stadionban a vállán!

Nem csoda, hogy alig 14 évesen már Brazília egyik legnagyobb klubjában, a Vascóban rúghatta a labdát, majd a Flamengóhoz szerződött, amellyel begyűjtötte pályafutása első jelentős trófeáit. Sajnos a siker hamar a fejébe szállt, és csak egy leszállóág (Guaraní, majd a japán Simizu S-Pulse) után fogta fel, hogy a tehetsége mellett kőkemény munkára is szüksége van az érvényesüléshez. A sors kegyeltje volt, mert a Palmeirashoz írhatott alá, amelyben akkor Rivaldo, Cafú, Flávio Conceicao, Júnior, Müller és Luizao csapattársa lehetett. Olyannyira kijött neki a lépés, hogy a "pálmafásoknál" eltöltött egyetlen évad a pályán elért sikerek mellett meghozta számára mindazt, amiről egy brazil labdarúgó csak álmodhat: európai szerződést és meghívót a válogatottba.

1997-ben a Deportivo La Coruna mezét húzta magára Spanyolországban, ugyanebben az évben a selecaóval győzelmet aratott a Copa Américán. A következő esztendőkben klubjával is sikert sikerre halmozott (vele nyerte meg a mai napig egyetlen bajnoki címét a galíciai gárda), ám mint minden nagy egyéniségnek, Djalminhának is megvolt a maga heppje, a sajátos igazságérzete. Rengeteg piros lapot kapott, pedig nem volt agresszív játékos, mindössze nem tudta véka alá rejteni a véleményét a bíró előtt.
Sajnos később mások előtt sem. Karrierje ugyanis akkor esett át a zeniten, amikor 2002-ben lefejelte a szerinte vele méltatlanul bánó klubedzőjét, Javier Iruretát, amiért az Austria Wienhez "száműzték".

A bécsieknél ugyan lenyugodott, de koránál fogva már nem tudta magát felpörgetni arra a ritmusra, amelyet a világ topfutballjában elvárnak egy játékostól, így hiába bocsátott meg neki Irureta és fogadta vissza a Deporba, kénytelen volt távozni. Az Américához vezetett az útja, ám állandó sérülései miatt mindössze 170 percet tudott játszani a mexikói csapatban. Nagyon sportszerűen azért bontotta fel októberben a szerződését, mert nem akart jogosulatlan javakhoz jutni. Pályafutása során 524 mérkőzésen 166 gólt szerzett.

DJALMINHA
Djalma Dias Feitosa Maia
Született: 1970. december 9., Sao Paulo
Magassága/testsúlya: 178 cm/69 kg
Állampolgársága: brazil
Posztja: középpályás
Válogatott mérkőzései/góljai száma: 14/6
Klubjai: Vasco (1984-1989), Flamengo (1990-1992), Guaraní (1993-1994), Simizu S-Pulse (1995), Palmeiras (1996), Deportivo La Coruna (1997-2002), Austria (2002-2003), Deportivo La Coruna (2003-2004), América Mexico (2004)
Legnagyobb sikerei: Copa América-győztes (1997), brazil bajnok (1992), spanyol bajnok (2000), osztrák bajnok (2003), Rio de Janeiró-i állami bajnok (1991), Sao Pauló-i állami bajnok (1996), Brazil Kupa-győztes (1990), Király-kupa-győztes (2002), 2x Spanyol Szuperkupa-győztes (2000, 2002), a legjobb brazil labdarúgó a Placar szavazásán (1996)