Az Újvilág is Zsuzsa lábai előtt hever

Megszámlálhatatlan olimpiai és világbajnoki érem tulajdonosa, hazánk egyetlen olyan sakkozója, aki felnőtt-világbajnoki címet szerzett - ez még 1996-ban volt, Jaénben a kínai Hszie Csünt fosztotta meg titulusától, és három évig magánál tartotta azt. A rengeteg nagyszerű eredmény után évekre visszavonult, hogy aztán 2003-ban visszatérjen, és ott folytassa, ahol abbahagyta.
- Hogy van mostanság?
- Köszönöm szépen, remekül. Borzasztóan elfoglalt vagyok, sok a dolgom. Újságokban jelennek meg cikkeim, emellett két könyvet is írok, az egyik hármunkról, Juditról, Zsófiáról és rólam szól majd.
- Azért a sakkiskolája vezetése sem lehet egyszerű.
- Nem bizony.
- Mennyire elégedett a kisgyerekekkel?
- Ügyesek, de itt, az iskolában nem csupán gyerekek tanulnak, vannak felnőttek is, még hatvanéveseket is tanítok. Általában délután vannak az órák, amikorra már mindeki hazatér a munkából vagy az iskolából.
- Úgy hallottam, hogy iskoláján kívül magánórákat is ad.
- Igen, de elfoglaltságaim miatt erre nagyon kevés időm jut.
- Ezt leszámítva hogyan telnek a napjai?
- Szabadidőmben lehetőségeim szerint megpróbálok minél jobban kikapcsolódni. Például sokat tornázom és teniszezem, olyan sportokat választok, amelyeket már korábban is kedveltem.
- Mennyire tartja a kapcsolatot testvéreivel és szüleivel?
- Hetente egyszer beszélünk, ekkor meséljük el egymásnak, hogy mi történik velünk. Természetesen figyelemmel követem Judit pályafutását is. Szerintem ragyogóan sikerült a visszatérése Wijk aan Zee-ben, ez a negyedik hely fantasztikus.


- Milyen az élet New Yorkban?
- Alapvetően más, mint Magyarországon. Az élet sokkal gyorsabb, lüktetőbb. Teljesen más az emberek mentalitása, az életvitel itt sokkal felületesebb, lazább. Könnyedébben veszik a dolgokat, a problémákat. Az üzleti élet viszont ennek pontosan az ellenkezője. Kemény és könyörtelen, farkastörvények uralkodnak.
- A három és fél évvel ezelőtti terrortámadásokhoz képest mik voltak a legnagyobb változások?
- Az nagyon szomorú nap volt, nem csupán a város számára, hanem az egész ország életében is. Azóta szinte minden megváltozott, sokkal nagyobb szerepet kapott a biztonság. Lassabb lett ezáltal a közlekedés, a repülőtéren is több időt kell eltöltenie az embernek, mint azelőtt.
- Hogyan értesült a tragédiákról?
- Szerencsém volt. Akkoriban a város egy másik részén laktam, nem Manhattanben, ahol az események történtek, de ennek ellenére mindössze húsz percen múlt az életem. Ugyanis éppen aznap, a World Trade Centerben lett volna egy tárgyalásom valakivel. Erre már nem került sor.
- Hogy egy jó nagyot kanyarodjunk, közel nyolc év után amerikai színekben tért vissza a versenysakkhoz. Megnyerte többek között az Egyesült Államok villámbajnokságát, és az amerikai olimpiai csapat vezetőjeként és játékosaként ezüstérmet szerzett. Nem akart volna a magyar válogatottban szerepelni?
- Tíz éve már, hogy átköltöztem ide, az Államokba. Szinte minden ideköt. A munkám, a család, a barátok jó része. Kaptam egy felkérést, hogy legyek a női sakkcsapat vezetője. Úgy éreztem, hogy az amerikai csapatért többet tudok tenni, ezért elvállaltam. Hozzá kell tennem, hogy visszatérésem nem ment könynyen, rettentően izgultam. Az olimpián aztán összekerültünk a magyarokkal. Nehéz éjszakám volt a meccs előtt, mert előzetesen úgy terveztem, hogy nem ülök le játszani, de a helyzet azt kívánta, hogy mégis tegyem meg. Az olimpia a vége felé közeledett, kiélezett volt a verseny, szükség volt a játékomra. Egész éjszaka sírtam, de végül úgy éreztem, hogy játszanom kell. Mindenesetre fájdalmas döntés volt.
- Számíthatunk rá, hogy szerepel még a magyar válogatottban is?
- Egyszer talán igen, de a kérdés most nem időszerű.
- Mekkora különbség van a magyar és az amerikai sakk támogatása között?
- Talán meglepő lesz, amit mondok, de szinte semekkora. Itt természetesen a hagyományos amerikai sportok a legnépszerűbbek. A sakk sajnos nálunk sem kap elég támogatást. Így aztán hiába vannak olyan események, mint például a nemrégiben megrendezett mérkőzés a Deep Fritz-program és Kaszparov között, ezek nem dobják fel túlságosan a sakkéletet. Azért küzdök és dolgozom, hogy szeretett sportágam minél nagyobb megbecsülést kapjon.