A cár királysága

Az angol fővárosban nem telik el úgy nap, hogy valamelyik lap ne közölne kisebb-nagyobb terjedelmű írást Roman Abramovicsról, vagy az egyik helyi csatorna ne sugározna olyan műsort, ahol a Chelsea tulajdonosának neve szóba kerül. A minap a BBC televízió hosszabb riportot közölt Abramovicsról. A műsorvezető képes volt elutazni Oroszországba, hogy utánajárjon az üzletember vagyonának, s találkozzon néhány egykori üzletfelével. Ám semmi olyan konkrétumot nem sikerült kiderítenie, ami esetleg kellemetlen helyzetbe hozhatná a Chelsea főnökét. Holott ez volt a célja… Persze ez nem meglepő, az emberek már csak ilyenek. Kíváncsiak. Irigyek.

A kismama, a néni és a sportoldalak

Amerikában a Bourne-rejtély második felvonása a Bourne-küldetés. A főszerepben megint csak a fiatal szívtipró, Matt Damon látható. Angliában viszont nincs folytatás. Miért is lenne, hiszen még az első rész sem ért véget, a Chelsea-titkot sem sikerült megfejtenie senkinek.
És itt lép színre egy új szereplő: a magyar újságíró. Aki mindjárt azt tapasztalja, hogy Anglia tényleg a futball hazája. A helyiek hátulról kezdik olvasni a napi sajtót - hátulról, mert így rögvest a labdarúgórovat tárul eléjük. Vicces, ahogy a buszon, a metrón szinte mindenki - az elegáns öltönyt viselő üzletember, a babakocsit toló kismama, a piacról hazafelé igyekvő idős asszony is - a futballal foglalkozó cikkeket böngészi. Ezért nem is meglepő, hogy bárkihez fordul az ember segítségért futballügyben, tökéletes választ kap a kérdésére. Bár köztudott, hogy a Chelsea arénája, a Stamford Bridge-i stadion London elitnegyedében található, az egyesület edzőközpontja a főváros egy másik pontján fekszik. Hosszú vonatút vezet Wimbledonon át a város határában felhúzott komplexumhoz.
Szerencsémre, még mielőtt kibuszoztam volna az impozáns stadionhoz, megkérdeztem a Westminster nevű metrómegállóban ácsorgó rendőrtisztet, miként juthatok el legegyszerűbben a futballpályához. A rendőr útbaigazított, ám még mielőtt továbbengedett volna, megkérdezte: "Uram, biztos maga abban, hogy ott tartják a heti sajtótájékoztatót? Bevallom, én nem figyelem igazán a Chelsea-nél zajló eseményeket, ugyanis West Ham-rajongó vagyok, de ha jól tudom, a stadionban csak a meccseket játssza az együttes. Egyébként az edzőközpontjában gyakorol".
Igaz, nem volt tökéletesen meggyőződve igazáról, így azt tanácsolta, keressek egy újabb informátort, lehetőleg Chelsea-drukkert. Mivel a Parlament körül nem sétáltak túl sokan kék-fehér sállal a nyakukban, inkább a turistainformációhoz fordultam segítségért, és a pult mögött ülő fiatalembert kérdeztem meg, nem tudja-e véletlenül, hol tartja a Chelsea a sajtókonferenciáját. Persze, hogy tudta! London belvárosában üldögél az irodában, és pontosan tudja, mikor s hol kerítenek sort egy médiabeszélgetésre. Elképesztő!
Amint begurult a vonat a Cobham megállóba, rögvest megállapítom, megérte a 45 perces zötykölődés. Már a szerelvény ablakából ráláttam az edzőközpont bizonyos részeire, ám mint később kiderült, minden része ugyanolyan volt: lélegzetelállító! Mint amikor a gyermek belép szenteste a nappaliba, és meglátja a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát, alatta a sok-sok ajándék, és hirtelen nem tudja, melyikhez nyúljon először. Nekem nem volt más dolgom, mint gyönyörködnöm.

---- Nem irigykedni kell Abramovicsra, sokkal illőbb volna köszönetet mondani neki. Amerre néztem, szebbnél szebb futballpályákat láttam. Volt olyan, amelyiken keresztben nyírták le a füvet, volt, amelyiken hosszában, és akadt olyan is, amelyiken körkörösen robogott végig a fűnyírógép. Kiskapus pálya, nagykapus pálya, kisméretű pálya, nagyméretű pálya, füves pálya, műfüves pálya és így tovább. Húsz tökéletes minőségű játéktér sorakozik egymás mellett az edzőközpontban.
De egy kirítt közülük. Azon Anglia legjobb csapata edzett.
Amikor befejeződött a tréning, a játékosok a klubépület felé vették az irányt. Én Eidur Gudjohnsen után iramodtam. Végigfutottam egy sövényfolyosó mellett, elébe kerültem, s már ott is álltam az izlandi válogatott csatárral szemben. Tájékoztattam, hogy Magyarországról jöttem, és tavaly a Megyeri úton bosszankodtam, amikor vezetést szerzett a magyar válogatott elleni világbajnoki selejtezőn. Kérdeztem, hogy nem volna-e hajlandó nyilatkozni néhány mondatot. Mondta, szívesen válaszolna pár kérdésre, de rohannia kell egy interjúra, amit már korábban kért tőle a klub tv-riportere. Ám mielőtt berohant volna az öltözőfolyosóra, odaszólt: "Amúgy emlékszem a kolléganőjére, aki a riportot csinálta velem Magyarországon, rendkívül csinos hölgy…"

Számítógépen is játsszák a futballt

Miután minden labdarúgó bevonult az épületbe, az újságírókat betessékelték a sajtószobába, ahol José Mourinho segítője, az együttes másodedzője, Steve Clarke állt a média rendelkezésére. Repkedtek a kérdések, a tréner azonban diplomatikus volt. Nem ment bele semmilyen vitába, rendre kitért a kínos kérdések elől, kizárólag azt hangsúlyozta, hogy az idén a Chelsea-nek meg kell nyernie a bajnokságot: "Végre eljött a mi időnk, és ezúttal nem szabad elszalasztanunk a lehetőséget. Hosszú idő után újra bajnok lehet a Chelsea!"
A konferencia befejeztével odaballagtam a klubház elé, ahol a játékosok autói várták tulajdonosaikat. Egy nagyméretű "matchbox-kiállítás" kellős közepébe csöppentem: Ferrari, Porsche, Mercedes, Range Rover… Én egy ezüst színű sport Mercedes előtt torpantam meg, s kezdtem szemlélni a csodajárgányt. Aztán megijedtem, mert hármat csippant a riasztó. Rémületemben hátrafordultam, s azt láttam, hogy William Gallas hatalmas vigyorral a száján közeledik felém.
"Na, nem hozzányúlni!" - mosolygott a bekk.
Amikor közelebb ért hozzám, elmagyaráztam neki, hogy magyar vagyok, Magyarországon pedig nem látni minden sarkon efféle autót.
"Nem?! Akkor jöjjön, s nézze meg közelebbről" - lépett a kocsihoz, és ki-, azaz felnyitotta) az ajtót…
A következő labdarúgó, aki a kocsijához igyekezett, az ifjú védő, Glen Johnson volt. A hátvéd rendkívül készséges volt, és bár mint
mondta, nagyon rohan, röviden szívesen válaszol. Ám még mielőtt feltehettem volna az első kérdésem, belekezdett a mondókájába: "Mindenki azt kérdezi, miben rejlik a csapat ereje? Nos, a játékosok közötti barátságban, a nagyszerű csapatszellemben. Bár az elmúlt években is remek volt az együttes játékosállománya, nem alakult ki ilyen kiváló hangulat az öltözőben, mint az idén. A múlt héten playstation-bajnokságot rendeztünk a srácokkal, tizenhatan gyűltünk össze, és játszottunk egész délután. Ezt hívom én csapatszellemnek. "
Nem is kellett tovább kérdezősködni. Lehullott a lepel a Chelsea-titok egy részéről. Minket úgyis csak ez érdekelt.
Roman Abramovics pénzét pedig hagyjuk meg az angol kollégáknak…

---- A Chelsea sajtótájékoztatójának végén, amikor már minden lehetséges kérdést feltettek az angol kollegák, jöhetett a magyar kíváncsiskodás. A kérdés természetesen Feczesin Róberttel volt kapcsolatos. S úgy szólt, vajon tényleg edzett-e a 19 éves újpesti futballista az első kerettel, és ha igen, tetszett-e a produkciója a szakembereknek?
"Ó, Magyarországról jött? Üdvözlöm szeretettel - mondta egy mosoly kíséretében Steve Clarke (képünkön) másodedző. - Bár nagyon szeretnék, sajnos nem tudok kielégítő választ adni a kérdésére. Hallottam ugyan arról, hogy a klub tesztelt egy fiatal magyar labdarúgót, ám a játékos egyszer sem készült velünk. Ezért nem is tudok mit mondani, de megpróbálok utánajárni az ügynek. Adja meg a telefonszámát a sajtóosztályon, és amint sikerült kideríteni valamit, ígérem, keresni fogjuk."
Ugye elképesztő! A Chelsea másodedzője nemhogy foglalkozik a magyar újságíróval, de még megpróbál segíteni is neki. Ez az igazi profizmus.
Igaz, azóta nem hívtak…