Peterhansel nagyon megijedt

Nem nagyon láthattak errefelé még helikoptert, mert mindenki kezet akart fogni a pilótával, meg akarta simogatni a gép oldalát, vagy egyszerűen csak nézett nagy kerek szemekkel az égből jöttekre. A motorosok és az autósok hirtelen már nem is voltak olyan érdekesek, persze, ők nem is álltak meg ajándékokat (tollat, jegyzetfüzetet, maradék reggelit) osztogatni. Anyukák három-négy gyerekkel - egyik sem lehetett több 14 évesnél -, és sohasem láttak még digitális fényképezőgépet, az sem biztos, hogy fehér embert már igen.
Ó, a mesebeli
Afrika…

Szóval mesebeli tájakon vezetett a mezőny útja az utolsó előtti napon, és bár a szelektív szakasz "mindössze" 225 kilométeres volt, azért itt is akadtak esések, sérülések. Az első ellenőrző ponton például egy motoros alig bírt leszállni a versenygépéről, annyira fájt a jobb lába. Kiderült: meghúzódott a combja, a normálisnak a kétszeresére dagadt. A doktornő bekente valamivel, majd segített visszahúzni a versenyző nadrágját, felállni, és végül átlendíteni a mozgásra szinte egyáltalán nem alkalmas jobb lábát a motoron. Látszott rajta, hogy legszívesebben azt mondaná, üljön le itt, jó ember, elvisszük helikopterrel, és ápolja a sebeit a szállodájában, de rutinos dakaros lévén nem tette.
Tudta, úgyis hiábavaló lenne minden tiltakozás, ha valaki az utolsó előtti napig eljutott a Dakaron, akkor sem fogja feladni a küzdelmet, ha esetleg a fél lába bánná.

---- A sivatagi show utolsó igazi versenynapján (vasárnap már csak 31 kilométernyi szelektív szakasz vár a mezőnyre) a motorosoknál Cyril Despres volt a leggyorsabb. A francia az utóbbi napokban eléggé visszafogottan motorozott, de pénteken felidegesíthette magát a gyorshajtásért kapott kilencperces büntetésen (ezzel az összetettbeli előnye minimálisra csökkent), mert szombaton úgy ment, mintha kilenc ördög üldözné. Azt mondta, ezen a napon az egyetlen buktató maximum az lehetett volna, ha az ember eltéved. Erre a problémára is talált azonban megoldást a KTM-csapat. Alfie Cox ezen a napon hárommal Despres előtt rajtolt, és az volt a taktika, hogy a dél-afrikai megvárja a franciát, és együtt motoroznak. "Egyrészt hihetetlenül boldog vagyok, hogy újra itt lehetek Dakarban, másrészt hatalmas szomorúság van a szívemben, mert másoknak is itt lenne a helyük…" - így a francia. Most már nagyon úgy tűnik, hogy Despres megnyeri a versenyt (Marc Coma hátrány mögötte majdnem tíz perc), de a Meoni halála miatt érzett fájdalmat ez sem csökkentheti.

---- Az autósoknál Giniel de Villiers számára különösen fontos volt a szakaszgyőzelem. És nemcsak a "pillanatnyi dicsőség" miatt, hanem azért is, mert ennél többet nem tehetett annak érdekében, hogy övé legyen az összetettbeli harmadik hely. Ám az újabb részsiker (az idei Dakaron a második) is kevés volt az "üdvösséghez", mert Jutta Kleinschmidt ügyesen beosztotta az előnyét. A Dakar egyetlen női győztese van annyira rutinos, hogy háromnegyed órás előnyből már nem veszít. A német hölgy tegnap meglehetősen hátulról indult az előző napi kormányműproblémája miatt, de bátran előzgetett, igaz, arra azért odafigyelt, hogy ne kockáztasson túl sokat.
Az összetettben továbbra is Stéphane Peterhansel és Luc Alphand foglalja el az első két helyet: ők az utóbbi két napon már egyáltalán nem "támadtak", inkább a biztonságra törekedtek. A Mitsubishi címvédője szerint a szombati szakasz rendkívül technikás volt, főleg az a része, amelyen fákat kellett kerülgetni, ezért nagyon élvezte a vezetést. Igaz, körülbelül a szakasz felénél a frász jött rá (eszébe jutott a két évvel ezelőtti eset, amikor az utolsó előtti napon hagyta cserben a Mitsubishije), mert a Pajero fura hangokat hallatott. Azt hitte, eltört a féltengely, és már éppen kezdett volna megijedni, ám amikor megállt, látta, hogy csak a műholdas navigációs rendszer antennáját törte le az egyik faág, és az ütődik oda folyamatosan a tetőhöz. Megmaradt tehát a tetemes előnye.