Henry lábára illik az aranycipő

Ha elfogadjuk azt a tárgyszerűnek tűnő megállapítást, hogy egy csatár hasznosságát gólokban mérik, és klubja sikereivel súlyozzák, akkor nehéz lenne bárkit is Thierry Henry elé helyezni az idén. Mellé talán igen, de elé nem nagyon. Lapunk játékában mégis megelőzte őt valaki. Ennek lehetnek érzelmi okai (egy kulisszatitok: sorrendünk a szerkesztőség munkatársainak egyéni voksai alapján alakult ki), de eredményezhette a második helyezést az is, hogy Henry egy fronton csődöt mondott. A francia válogatottban képtelen volt kibontakoztatni képességeit.
Az érzelmekkel nincs mit kezdeni, ellenben a másik lehetséges okot érdemes megvizsgálni, kezdjük is ezzel a francia támadó évének áttekintését. Hősünk 13 mérkőzésen lépett pályára hazája nemzeti csapatában az idén, ezek közül öt nem hozott gólt, egy találkozó pedig - az egyik legfontosabb, a Görögország elleni Eb-negyeddöntő - 0-1-es eredménnyel ért véget. A teljes idényt figyelembe véve Henry mindössze három gólt mondhat a magáénak: kettőt a svájciak ellen szerzett az Európa-bajnokságon (3-1), egyet meg a ciprusiak elleni vb-selejtezőn (2-0).
Mi lehet eme viszszafogottság magyarázata? Nem lett volna megfelelő a kiszolgáló személyzet? Általában Zidane, Vieira és Pires osztogatott mögötte, úgyhogy ezt felejtsük el. Nem rá szabták a taktikát? Ebben lehet valami, a szélvészgyors támadót jobbára elszigetelt, statikus harcban láttuk védőivel a kontinensviadalon. Ôt is megbénította a túlhajszolt sztárok "betegsége", az ólmos fáradtság? Az Eb időszakában talán igen, ám az év többi válogatott meccsére ez aligha szolgálhat magyarázatul. A régi csapat már nem tartott eléggé össze, az új pedig még az összecsiszolódás elején járna? Hogy e felvetésben - különösen a kérdés második felében - mennyi az igazság, csak az idő döntheti el. Esetleg jobban inspirálná a csatárt az angliai közeg, mint a francia? Érdekes pszichológiai téma, íme, egy vonatkozó Henry-idézet: "Az angliai légióskodás nem egyszerűen pénzkérdés. A nézők szerelme a futball iránt, a sportszerű játék őszinte imádata, a stadionbeli hangulat mind-mind lenyűgöző. Az itteni futballhoz semmi sem fogható!"

A magyarázat nyilván sokszorosan összetett, a következmény viszont egyértelmű: a válogatottbeli körülmények nem segítették eléggé Thierry Henryt, ő pedig képtelen volt góljaival átlendíteni csapatát a holtponton.
Egészen más volt a helyzet az Arsenalnál - hogy végre a napos oldalon szegődjünk a kiváló támadó mellé. Kereken 30 gólt szerzett a Premier League 2003-2004-es idényében, ami aranycipőt hozott számára az európai góllövők hagyományos versengésében, a csapatot pedig - az angol élvonalban 115 éve példátlan módon - veretlenül kiharcolt aranyéremhez segítette Európa egyik legnívósabb bajnokságában. Hogy a csapat sikerében mekkora volt az ő szerepe, arra két választás eredményéből következtethetünk: az angol újságírók 87 százalékos szavazati aránnyal, eddig nem tapasztalt egyértelműséggel emelték az idény legjobb futballistájává, és "munkatársai", a profi futballisták is őt jelölték az év legjobbjának. Az utóbbi voksoláson egyébként tavaly is ő nyert, ami újabb kuriózum: a díj 1948-as alapítása óta nem volt példa címvédésre. (Ô egyébként Frank Lampardra adta voksát, szerinte a Chelsea középpályása nyújtotta a legjobb, legmegbízhatóbb teljesítményt.)
Ami a hosszú távú eredményességet illeti, éppenséggel Henrynak sincs szégyenkeznivalója. Egy márciusi BL-mérkőzésen két gólt vágott a Celta Vigónak, ami azt jelentette, hogy 39 találatával megelőzte Jean-Pierre Papint, a franciák addigi legeredményesebb európai kupagólvadászát. A Liverpool elleni áprilisi duplájával 107-re növelte Premier League-beli góljai számát, amivel megdöntötte Ian Wright arsenalos klubrekordját. Még mindig április: a Leeds elleni bajnokin először ünnepelhetett mesternégyest a pályafutása során. A nyári Európa-bajnokság kudarca nem zökkentette ki az Angliában megszokott munkaritmusból: a számára otthonos Arsenal-hadrendben, a pályafutását végig egyengető Arséne Wenger menedzser figyelő tekintetétől kísérve újból termelni kezdte a gólokat. A Premier League góllövőlistáját toronymagasan vezeti 16 mecscsen szerzett 13 góljával, és az Arsenal BL-beli csoportelsőségéhez is hozzájárult négy találattal.
Szóval, ha mégis ő futna be a France Footballnál, az ítészeknek nem lenne okuk lelkiismeret-furdalásra. ---- A ---- &