Morientes visszaadta a kölcsönt

Valójában José Pierre-Fanfan tehet mindenről. Ha tavaly nyáron a párizsi hátvéd egy térdszalagszaggató belépővel nem vonja ki a forgalomból Shabani Nondát, akkor a Monacónak nincs égetően szüksége egy márkás támadóra, nem köttetik meg az utóbbi évek legjobb kölcsönszerződése, nincs gólkirályi cím a Bajnokok Ligájában - következésképp Fernando Morientes oly nagyon nem érdekelne most senkit. De Pierre-Fanfan takarított.
Hazudnánk, ha azt mondanánk: a Nando és Moro becenévre egyformán hallgató támadónak korábban nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Spanyolországot. Megfordult. Éppen azért, mert annyira imádja a Madridot. Aki egyszer magára öltötte a mitikus fehér mezt, annak más spanyol csapat nem létezhet többé - véli. A cáceresi születésű ifjú is kinézte magának a Bernabéut, lépésről lépésre közelített hozzá, és a Zaragozában 66 mérkőzésen szerzett 28 gólja megfelelő ajánlólevélnek bizonyult. Addigra persze már mindent tudtak róla a fővárosban: amit a statisztikák nem árultak el, arról jelentett egy bizonyos Raúl, akivel az 1995-ös U20-as világbajnokságon állították először párba.

Kettejük barátsága azóta is szent, dacára annak, hogy egyiküket feltétel nélkül befogadta a Real, a másik viszont száznál több madridi gólja ellenére sem vált ünnepelt családtaggá. Pontosabban: Raúl megfelelt a Madridot újult erővel hatalmába kerítő sztárkultusznak, Morientes nem. Ôt például az utolsó pillanatban ki lehetett tenni a 2002-es Európai Szuperkupa-meccsre készülő csapatból. Válaszul Raúl úgy lépett pályára, hogy a meze alatt megbújt barátja 9-es trikója - fájdalom, az érinthetetlen csatár sem talált a kapuba, nem ajánlhatta gólját látványosan Morientesnek.
Azonban számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Morientesnek az lesz a legjobb, ha elválnak útjaik. Nando nem kapkodta el: csak olyan csapatba volt hajlandó igazolni, amely ugyanúgy fellép a Bajnokok Ligája színpadán, mint a Real, és ugyanúgy esélyese hazája bajnokságának is. Tavaly nyáron az utolsó pillanatban futott be a Monaco ajánlata. A Real kölcsönadta. A hercegségben csodájára jártak, hogy az utóbbi években epizódszerepre kárhoztatott támadó milyen gyorsan alkalmazkodik a rivaldafényhez. Tehetségén túl segítségére volt a megfelelő szemlélet is, a fegyelem, amelyet a fegyveres testületekben dolgozó édesapa mellett nem volt nehéz elsajátítania.

Az pedig egyenesen tündérmesébe illő, ahogyan a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében megfizethetett a Realnak az őt ért méltánytalanságért. Neki persze eszébe sem jutott így értelmezni a történteket. Ô csak tette a dolgát. Gólt fejelt a Realnak Madridban (régi szurkolói vastapssal jutalmazták), majd gólt lőtt neki Monacóban is. Ô nyerte meg a párharcot. Az igazi persze a BL-győzelem lett volna - többre értékelte volna, mint az előző hármat, amelyt a Reallal nyert -, meg a francia bajnoki cím, de egyikből sem lett semmi. Mint ahogyan a válogatottal sem váltotta meg a világot az Európa-bajnokságon.
A kölcsönidény letelt, azóta többnyire ismét a tartalékok keserű kenyerét eszi Madridban. A napokban hallani lehetett arról, hogy a télen visszatér Monacóba. Egy biztos: onnan több esélye lenne felkerülni a France Football jövő évi listájára, mint kedvenc csapatából. ---- T ---- &