Gál István hetedszer bajnok

A mezőny legrutinosabb pilótája, ugyanakkor az egyik legelhivatottabb is. És ennyi jó eredmény, ennyi győzelem után még mindig talál motivációt.
- Kívülről úgy tűnt, nem volt túl nehéz megszerezni ezt a bajnoki címet.
- Pedig ez sem volt könnyebb, mint a többi. A technikai sportban mindig akadnak nehézségek, minket is hátráltattak műszaki gondok, egyszer az autónk is kigyulladt… Szóval az autósportban a történéseket nemcsak az ember saját vágya befolyásolja.
- Hét bajnoki cím. Hogyan tudja még ennyi győzelem után újra meg újra felpörgetni magát?
- Nincs titkom - egyszerűen pokolian élvezem azt, amit csinálok. Az élet más területeit emiatt talán nem is veszem túl komolyan.
- De mi motiválja, a nyolcadik, tizedik bajnoki cím?
- Nem titok, szeretnék kilépni a nemzetközi porondra ezzel a technikával. A Dakar a cél, talán a hazai eredményem miatt felfigyel rám valaki.
- Mennyire mutatja az erőfölényét, hogy amelyik viadalon célba ért, azt meg is nyerte?
- Nem tudom. Igyekszünk. A hét végi viadalon például nem is gondolkodtam a bajnokság megnyerésén, csak az járt a fejemben, hogy Kis Sanyi előtt végezzek. Az ő technikai háttere világszínvonalú, szerettem volna, ha a miénk felveszi vele a versenyt.
- Meddig lehet eljutni saját építésű autóval?
- A prototípus kategóriában szabadon szárnyalhatnak az ember gondolatai, és azt hiszem, mi elég jól meg tudjuk valósítani azokat a praktikákat, amiket külföl- dön ellestünk. Természetesen sohasem leszünk olyan profik, mint egy gyári csapat, de a saját lehetőségeinket mindig próbáljuk kihasználni. És azt hiszem, nincs szégyenkeznivalónk - főleg, ha a legutóbbi viadalra gondolok.
- Úgy látom, a szívébe zárta a Hungarian Baját, amely jövőre talán már Európa-kupa-viadal lesz.
- Igen. Szerintem a veszprémi lőtéren nagyon jól alakították ki a pályákat. Itthon egy kicsit az újdonság erejével hatottak a százötven kilométeres szelektív szakaszok, de az autó bírta, és mi is. Nem túlzok, ha azt mondom, pályafutásom eddigi legemlékezetesebb versenye volt ez. A navigátorommal, Oroszlán Tibivel meg is állapítottuk, hogy talán volt ennél hosszabb viadalunk - annak idején például a Trans Kárpátia-rali tovább tartott -, de sohasem kellett ilyen összehangoltan dolgozni, ilyen gyorsan menni, mint most.
- Ha nem akar, a jövő hét végén esedékes idényzárón már rajthoz sem kell állnia.
- De azért ott leszek! Egy- szerűen nem férek a bőrömbe, és szeretnék néhány új alkatrészt - például egy új osztóművet - tesztelni. Mert ezzel a kocsival még jobban is lehetne menni.
- Mondja, ön sohasem dől hátra elégedetten a székében?
- Jobban szeretek pilótaülésben ülni, abban pedig képtelenség hátradőlni…