Jövőre az egyesre koncentrál

- Hogyan sikerült a kubai nyaralása? Nem találkozott össze valamelyik hurrikánnal?
- Szerencsére pont a Charlie és az Ivan között jártunk a Karib-térségben - mondja a pihenéséből visszatért Haller Ákos. - A Charlie előttünk pusztított végig a szigeten, és a turisták nagy bánatára igencsak nomád körülményeket teremtett, ugyanis tíz napig szünetelt az áram- és vízszolgáltatás. Mi már csak annyit érzékeltünk az egészből, hogy a szálloda, ahová mentünk, három nappal az érkezésünk előtt nyitott újra. A gyilkos erejű Ivan-hurrikán érkezése előtt pedig már hazajöttünk.
- Akkor épp mázlijuk volt…
- Igen, nagyon élveztük a vakációt, ami azért is különleges volt számunkra, mert igyekeztünk több olyan helyre is eljutni, amely az odalátogatóknak nem szerepel az úticéljaik között.
- A jól sikerült kikapcsolódás feledtetni tudta végre a nem túl sikeres olimpiai szereplést?
- Azt azért nem mondanám. Máig nagyon bosszant, hogy nem jutottunk a hatos döntőbe, de ezen már sajnos nem tudok változtatni. Persze azért sem tudnám elfelejteni, mert mindennap akad valaki, aki az eszembe juttatja…
- Zavarja, ha felemlegetik az athéni szereplésüket?
- Tudja, inkább már előretekintenék.

Tudták, hogy kockázatos a csere

- Azért arra kíváncsi lennék, ön mit gondolt az olimpia előtt egy hónappal "meghúzott" társcseréről.
- Mindenki tisztában volt vele, hogy rendkívül kockázatos lépés, aminek csak akkor igazolódik a létjogosultsága, ha az új összeállításban eredményt érünk el. Nem értünk, de ezt előre, ugye, nem lehetett tudni.
- Ôszintén, ennyire esélytelen volt, hogy régi párjával, Pető Tiborral, akivel két világbajnoki címet is szereztek, Athénban is megállják a helyüket?
- Sajnos Tibinek nem úgy sikerült a felkészülése, mint korábban. Már az edzéseken is látható volt, hogy nem megy alattunk a hajó, és a bajnokságon végképp bebizonyosodott, Bencsik Gábor jobb kondiban van. ---- - De ez miért nem derült ki előbb? Miért csak egy hónappal a nyári játékok rajtja előtt bukott ki, hogy Petőt le kellene váltani?
- Mert Bencsik akkor szabadult föl. Előtte ugyanis megpróbálta kivívni az olimpiai pótkvalifikációt, így csak onnantól lehetett rá igazán számítani, amikor egyesben nem járt sikerrel. Az más kérdés, hogy az összeülés után lényegesen biztatóbbnak tűnt az új formációnk, mint ahogyan végül Athénban teljesítettünk. Persze egy edzés teljesen más, mint a versenyhelyzet, amit egyszerűen képtelenség szimulálni, számomra mégis óriási csalódás volt a tizenegyedik hely.
- Új párja sem lehetett ezzel másként, ugyanis úgy hírlik, Pető mellett Bencsik is egyesben képzeli el a folytatást. Mi lesz így önnel?
- Nem újkeletű ötlet, hogy egyesben is kipróbáljuk magunkat. Jelenleg én is úgy gondolom, hogy egypárevezősben vívom ki jövőre a vébé-részvételt.

- Vagyis hárman pályáznak majd egy helyre. Netán az sem elképzelhetetlen, hogy akik végül lemaradnak a lehetőségről, együtt, párosban próbálkoznak?
- Erre most még lehetetlen válaszolni. Mindenesetre én nem vesztem össze se Tiborral, se Gáborral. Sőt, korábban előfordult, hogy még a barátnőm is Tibornak szurkolt a bajnokságon, hogy verjen meg engem egyéniben, mert ha jól ment neki, akkor a párosunk is jobban működött.
- Vagyis tévúton jár, aki arra gondol, hogy a két olimpia között pont elfáradt a Haller, Pető egység.
- Elfáradt, de nem úgy, ahogy sokan gondolják. A szervezetünk használódott el, mivel nem tudtuk megfelelően kipihenni a sérüléseinket. Tavaly Tibi derékproblémákkal küzdött az idény elején, amit nem lehetett rendesen kikúrálni, mert indult a szezon. Aztán nyár elején nekem tört el a lábam, de hat héttel később már a bajnokságon kellett indulnom, utána pedig a világbajnokságon, hiszen az volt az egyetlen olimpiai kvalifikáló verseny. Sajnos itthon nincs olyan mezőny, hogy amíg teljesen felgyógyulunk, egy nagyobb egységben, mondjuk egy négyesben dolgozzunk, ahol érthetően kisebb a felelősség. Ehelyett kényszermegoldásként félsérülten, párosban kellett mindent vállalnunk. Pokoli nehéz volt felállni a sérülések után, ám kvalifikálni még így is tudtuk magunkat - a többi viszont már nem ment. ---- - Lassan kezdődik a téli alapozás. Változtat az idei felkészülésén, vagy mindent úgy csinál, mint eddig?
- Az edzésmennyiségen ugyan nem változtatok, de tanulva az idei tapasztalatokból, kicsit lazábban állok hozzá. Azaz nem járatom magam mindig a maximumon, hanem néha bennhagyok egy kis tartalékot.
- Ennek a lazításnak a jele, hogy újabban jégkorong- és harcművészeti tréningekkel oldja fel a megszokott munkát?
- Mindkettő jót tesz, mert más izmokat mozgat meg, mint az evezés. Hokizni a kajakosokkal szoktam, ha ráérek, heti kétszer lejárok hozzájuk. A submission wrestling pedig elsőre, lehet, hogy vadul hangzik, de mivel az ütést és a rúgást nem engedélyezik, csupán földharcról lehet szó, nem különösebben sérülésveszélyes. Azért meccset így sem vállalnék, szórakozásnak viszont kiváló. Itt legalább közel van az ellenfél, nem méterekre, egy másik hajóban ül…