Olssoné és Williamsé a fődíj

Habár az atlétikai pályaszezon a végéhez közeledik, a német szervezők mégis szenzációs versenyt szerveztek vasárnap Berlinbe. Az eredményeken látszik, hogy az atléták többsége már pihenne versenyzés helyett, ám akadtak, akiknek a hosszú menetelés szinte meg se kottyant. Ilyen volt a két legnagyobb motivációval pályára lépő versenyző: Christian Olsson és Tonique Williams-Darling, hiszen kizárólag a férfi hármasugrás és a női 400 méteres síkfutás olimpiai bajnoka élte túl veretlenül a korábbi öt Golden League-versenyt, így nekik maradt esélyük a fődíjra, az egymillió dolláros csekkre.
Olsson kezdett hamarabb, de első kísérlete nem sikerült valami fényesen: mindössze 16.60 méternél landolt. Ez nem az az eredmény, amely fél- (vagy akár egy-) millió dollárt ért volna. Másodikra hosszasan koncentrált a nyurga svéd, és ellenszél ide vagy oda, remekül ugrott. Amikor kiírták, hogy 17.45 méter az eredménye, már nagyon valószínű volt, hogy a kavargó szélben senki sem lesz képes ennél jobbra. Így is lett, a második helyen végző Walter Davis is 24 centiméterrel maradt el tőle, így Olsson megkönynyebbülten tehette meg tiszteletkörét a csodálatosan felújított, telt házas Olimpiai stadionban.
Ô már megtette a saját dolgát, félmillió már a kezében volt. A másik feléről a női 400 méter volt hivatva dönteni. Zseniális rendezői húzás volt, amikor a futam előtt, alatt és után is be-bevágta a rendező Olsson arcát a televíziós adásba. Gyorsan jegyezzük meg, hogy a svéd végig rendkívül szimpatikusan viselkedett. Nos, Tonique Williams-Darlingnak újra szembe kellett néznie Ana Guevarával. Bár a mexikói az elmúlt három esztendőben toronymagasan uralta ezt a számot, a legfontosabb idényben, az olimpia évében egyszer sem bírt bahamai riválisával. Ezúttal űrruhát idéző szerelésben lépett színre, jelezve, hogy még utoljára is halálosan komolyan gondolja Williams-Darling legyőzését. Meg is tett ezért mindent, de hiába. A célegyenesbe a GL-fődíjért hajtó atléta vezetésével fordultak, de nem volt nagy közöttük a különbség. Sőt, 80 méterrel a cél előtt mintha Guevara állt volna jobban. Onnantól aztán már csak a bahamai volt a pályán: 49.07 másodperccel, élete legjobbjával nyert. Amikor kellett, akkor futotta meg (immár sokadik) egyéni csúcsát.
Így aztán ketten osztoztak a fődíjon, amelyet Lamine Diack, a nemzetközi szövetség elnöke adott át természetesen ünnepélyes külsőségek között. ---- E ---- &