Sikerülhetett volna jobban is a bemutatkozás, elvégre legalább olyan keménynek ígérkezik a folytatás, amilyen a kezdet volt.
Az amerikaiak elleni, egy góllal elvesztett csata nyomait muszáj kipurgálni a lelkekből, hiszen az oroszokkal szemben soha, egyetlen gárda sem mehet biztosra. Márpedig rendkívül jó volna két ponttal nekilódulni a záró körnek, hiszen a kanadaiak elleni partin ugyan mi vagyunk az esélyesek, ám egy olimpián sosem jó ki-ki alapon mérkőzni a csoportból való továbbjutásért, négyszer hét perc alatt ugyanis elmosódhatnak (elmoshatók…) a különbségek."Most éppen a regenerálódás időszakát éljük - mondta Faragó Tamás női szövetségi kapitány. - Sajnos amikor átvettük a vezetést, és megnyerhettük volna a mérkőzést, visszatértek azok a hibák, amelyek az első negyedben jellemezték a csapatot. Nem holmi hímsovinizmus mondatja vele, de a lányokra jellemző, hogy olykor kihagy a koncentrációjuk, akadnak pillanatok, amelyek teljesen kimaradnak. Nekünk ilyenből több volt az első mérkőzésen. Ezen túlmenően az döntött az amerikaiak javára, hogy náluk akadt két kiemelkedő egyéni teljesítmény, amely ezen a szinten alapvető feltétele a győzelemnek. A négygólos Villán kívül a kapusuk is remekelt, nálunk viszont senki sem nyújtott átlag felettit. Ezen kell változtatni."Az oroszok ellen Faragó szerint hatalmas taktikai csata várható (amelyben nekünk valami újjal, valami meglepővel kell kirukkolnunk ahhoz képest, amit az amerikaiak ellen mutattunk). Az oroszok klasszis centerének semlegesítése az egyik kulcskérdés, a másik, hogy milyen teljesítményt nyújt Sós Ildikó.Kapusunkat le kellett cserélni a nyitányon, holott a kapitány úgy véli: "Szükségünk van Manó bravúrjaira, illetve olyan védekezésre, hogy védeni tudjon. Enélkül nincs igazán esélyünk."