A maximum kell az éremhez

Márpedig abból sem volt kevés, hiszen a három olimpiáról összesen egy arany- (Kovács István 1996-ban) és négy bronzéremmel (Kovács, Mizsei György és Béres Zoltán 1992-ben, illetve Erdei Zsolt 2000-ben) tértek haza tanítványai. (Nem mellesleg a világ- és Európa-bajnokságokon a szántói korszakban 1993-tól 5 aranyat, 3 ezüstöt és 12 bronzot nyert a magyar ökölvívás.)
Amúgy pedig az olimpiai sportágak szövetségi kapitányai közül a népszerű Öcsi bácsi a folyamatosan legrégebben, immár tizenkettedik éve hivatalban lévő.
Athén után, úgy fest, befejezi, alighanem távozik a magyar válogatott szorítósarkából.
- Egész edzői pályafutásom alatt szerencsés ember voltam, csodálatos eseményeken lehetettem jelen, legyen ebben a szerencsében részük másoknak is - mondja a hatvanéves Szántó Imre. - Különben is, a legfontosabb mindig az, aki ringbe lép, az edzője csak utána következik a sorban. Ha úgy tetszik, Athént követően valószínűleg kijjebb vagy lejjebb lépek, és átadom a helyem. Na, nem kell aggódni, a boksztól nem szakadok el, Csötönyi Sándor elnöktől van egy felkérésem, hogy amolyan szakmai igazgatóként kicsivel szélesebb spektrumát felügyeljem a sportágnak, ne csak egy szűk társasággal foglalkozzam.
- A rajtig hátralévő néhány napban viszont öt fiúnak adhat tanácsokat.
- Egyelőre hatnak, mert a pehelysúlyban európai tartalék Kertész Henrik is velünk van. Neki és a többi küzdőtársnak amúgy sem lehet eléggé megköszönni azt a segítséget, amelyet Kátééknak nyújtottak.
- Sikerült felkészíteni az athéni társulatot a játékok különleges hangulatára?
- Igyekeztem, remélem, sikerrel jártam. Mert, ugye, sportnemzet vagyunk, ilyenkor hatványozottan figyelnek ránk, és nemcsak a verseny és a körítése elsőrangú a minőségét tekintve, de az eredményekért járó erkölcsi és anyagi elismerés is az. Remélem, Balzsayék bírni fogják a fokozott izgalmakat.
- Nyilván van összehasonlítási alapja: miben különbözik az athéni csapat a korábbi háromtól?
- A barcelonaira abban emlékeztet, hogy az is jórészt kevésbé rutinos fiatalokból állt. És az összes olimpiára igaz volt, ami a mostanira is: egyértelmű éremesélyekkel utazunk Görögországba.
- Kimondott aranyvárományosunk viszont nincs.
- Szerintem csak az atlantai Kokó volt az, én óvatosan a már világbajnok 1992-es Kovács vagy a négy évvel ezelőtti Erdei esetében is csak éremről beszéltem. Azt aztán nyertek is végül.
- Most kiknek sikerülhet?
- Három fiú, Bedák Pál, Káté Gyula és Balzsay Károly van azon a szinten, hogy ha tudása maximumát nyújtja, az elég lehet a dobogóhoz. De csak az. Ragyogó hangulatú, kőkemény felkészülés végén járunk, szívós, kegyetlen melóval futunk neki Athénnak. A srácok átérzik a verseny nagyszerűségét, én eleve az olimpia szentségét nevelem beléjük, és az sem hatott rájuk rosszul, hogy Kokó atlantai meccseit és nyilatkozatait is megnézték videóról. Balogot és egy kicsit Balzsayt leszámítva ugyanis vele a koruk miatt már nem találkozhattak.
- Most majd fognak, hiszen Kovács István is ott lesz a magyar ringsarokban.
- Rendkívüli módon örülök a döntésnek, mert tán mondanom sem kell, hogy feltétlenül bízom Pistában. A fiúk elfogadták őt, a sportról és az életről vallott filozófiája annyira egészséges, normális és jó, hogy csak nyerünk a jelenlétével. Azt meg, gondolom, kár is mondani, hogy mennyire ért a bunyóhoz.
- És mi van az Athénra tartogatott cigarettával?
- Ha lesz mit ünnepelni, rápöffentünk Kokóval, az biztos. Csak amíg Atlantában ő kunyerálta el az enyémet, most majd én kérek tőle. És érzem, hogy lesz rá alkalom.