Tóth Hajnalka volt a legjobb magyar az Eb-n

Csapatvilágbajnok versenyzőnk ugyanis egyéniben a dobogó harmadik fokára állhatott, és tagja volt az ezüstérmes csapatnak.
– Úgy vágtam neki az Eb-nek, hogy szerettem volna valami olyat nyújtani, amiből a későbbiekben önbizalmat meríthetek – mondta már a tatai edzőtáborban az olimpiára készülő Tóth Hajnalka.
– Egy ilyen rutinos versenyzőnek nincs önbizalma?
– Az idén kétszer is megsérültem, ami nem jellemző rám, és nagyon rosszkor jöttek a sérülések. Márciusban, amikor még javában tartott a válogatás, ideggyulladást kaptam, alig bírtam mozgatni a lábam. Ki kellett hagynom egy válogatóversenyt, így nálam kevesebb eredmény számított bele az olimpiáért folytatott csatába. Aztán meg a májusi, malagai Világkupa-versenyen melegítés közben elszakadt a bokaszalagom, ez egy hónapos kiesést jelentett.

– Csoda, hogy ezek után indulni tudott az Eb-n.
– Hálával tartozom a válogatott orvosának, Knoll Zsoltnak, akinek a kezelései meggyorsították a felépülésemet, és lelkileg is támogatott, biztatott. S hogy fizikailag ne essek vissza, ha már nem vívhattam és futhattam ez idő alatt, Tompos Attila edző kondicionáló edzéseket tartott nekem. Bevallom, az Eb előtt nem tudtam, hogy fog "működni" a lábam, és mennyire tudom majd kikapcsolni az agyamat, hogy ne a sérülésemre figyeljek. Csak az akaratomnak köszönhetem a jó eredményt, mert a vívásomon még érezhető volt a kihagyás. Az is segített, hogy taktikát váltottam: támadó stílusú vívó vagyok, de hogy kíméljem a lábamat, most inkább védekeztem, és ez az ellenfeleket is meglepte.
– A negyeddöntőben nem akárkit győzött le, az olimpiai bajnok és címvédő orosz Tatjana Logunovát.

– Ez volt a legszínvonalasabb mérkőzésem. Másnap Logunova odajött hozzám, hogy jó asszót vívtunk, kár, hogy én nem támadtam annyit, mint szoktam. Persze, az neki kedvezőbb lett volna… Az elődöntőben már nem bírtam egy másik orosszal, Zsivkovával. Akkor már emelt páston vívtunk, és én féltettem a lábam, nehogy leessek. A szereplésemmel nagyon elégedett vagyok, nemcsak az előzmények miatt, hanem mert nehéz ágon jutottam el odáig. Hosszú idő után sikerült újból egyéni érmet nyernem, amivel nagy örömöt szereztem támogatómnak, az Annex Rt.-nek. Az meg, hogy a fiatal csapattal ezüstérmesek lettünk, pluszboldogság volt.
– Közeleg az olimpia, amelyben csapatban kap szerepet. Mikor lesz teljesen egészséges?
– Még egy-két hét kell hozzá, futás után ugyanis még most is bedagad a lábam. De erre nem nagyon figyelek, elragad a tábor hangulata, hiszen itt mindannyian az olimpiára készülünk, és így nekem is könnyebb felpörögnöm az újabb kihívásra.