Négy kiállással is sikerült

Michael Schumachertől nemigen láttunk előzést ebben a szezonban, de az övéhez fogható taktikai tökéletességet senki más sem tud produkálni. Abban, hogy a Monacói Nagydíj kivételével az idei összes versenyt megnyerte, sebessége mellett Ross Brawn technikai igazgató stratégiai érzékének is hatalmas szerepe van. Az idén többször lerajtolták már a németet, aki az első szervizkörben rendre az élre került, és vissza sem nézett azután. Montrealban többen is lehagyták a startnál, ezért a csapat három helyett kétkiállásos taktikára váltott, és Schumi nyert.

Franciaországban új helyzet állt elő: Fernando Alonso képes volt ugyanazt a tempót autózni, mint Schumacher – már ameddig azonos súlyú volt kettejük autója. A spanyol az első szervizkör után is az élen maradt, és a másodikat követően csak azért került Schumi mögé, mert az kevés üzemanyagot kapott, és villámgyors köröket teljesített a friss gumijain. Amikor Schumi harmadszor is kiállt a boxba, tudni lehetett, hogy lesz még egy negyedik szervizelés. Ezt a Renault-nál is felismerték, de ahelyett, hogy ragaszkodtak volna megtervezett stratégiájukhoz, előbbre hozták Alonso utolsó boxkiállását, és a spanyolt igen nehéz autóval engedték vissza a pályára. Ezzel Schumacher kezére játszottak, mert a német könnyedén szerzett akkora előnyt, hogy a maga negyedik pit-stopja után kényelmesen megtartsa vezető pozícióját.
A hatszoros világbajnok pályafutása 79. győzelmét aratta, az idén tíz versenyből kilencedszer diadalmaskodott. Két éve ezen a pályán a világbajnoki címét ünnepelte, de ezt az idén számos diadala ellenére sem teheti meg – részben a hátralévő versenyek száma (8), részben pedig az új pontozási rendszer miatt. Mindenesetre ez nem keserítette el Schumit, aki a 12. magny-cours-i versenyén a hetedik sikerét aratta, és ezzel beállította saját maga montreali győzelmi rekordját.
A csapat ezúttal Rubens Barrichello parádés versenyzésének is örülhetett, a szombati hivatalos időmérő edzésen csak a tizedik rajthelyet megszerző brazil remek rajt után a nyolcadik helyre jött fel, majd mindhárom boxkiállása után javított pozícióján. Az utolsó szervizelése után megelőzte Jenson Buttont, és a negyedik helyről az utolsó 17 körben Jarno Trullit támadta. Kísérletei az utolsó előtti kanyarig sikertelenek voltak, de aztán hirtelen bekúszott az olasz mellé, és kifékezte a monacói győztest. A verseny során ekkor került először dobogós helyre. (Rosszmájúan megjegyezhetnénk, Barrichellónak a Ferrari jóvoltából már van rutinja az utolsó kanyarokban végrehajtott előzésekben.)
A ferrarisokhoz hasonlóan Alonso is nagy kedvvel pezsgőzött, az egyszeres futamgyőztes spanyol annak örülhetett, hogy ugyanolyan gyors tudott lenni, mint Schumacher. Trulli viszont nem tudta másik dobogós helyezéssel megspékelni a hazai pályán versenyző Renault első győzelmének 25. évfordulóját. Kiválóan rajtolt ugyan (az ötödiről a harmadik helyre jött fel), de az utolsó körben történt kihagyása miatt nem bonthatott pezsgőt.
Rubinho másik "áldozatának", Buttonnak meg kellett elégednie az ötödik hellyel, a brit szeme előtt biztosan megcsillant a pódium, amikor látta, hogy Barrichello belemegy a Trulli elleni hadműveletbe. Ám nem történt ütközés, így Button legfeljebb annak örülhet, hogy amíg csapattársa, Szato Takuma motorhibával bosszantotta a BAR-t, ő újabb fontos pontokat szerzett. Az új McLaren-Mercedesek viszonylag jól szerepeltek, mert ha a Ferrarikat, a Renault-kat és a BAR-Hondákat nem is tudták megszorongatni, a Williams-BMW-ket legalább legyőzték. Juan Pablo Montoya ehhez egy megpördüléssel is hozzájárult, és végül csak a nyolcadik lett. Ám Marc Genét így is nagyon megverte, úgyhogy lehet, hogy Ralf Schumachernek hamarosan más helyettese lesz a grove-iaknál. ---- A ---- A