<kep3>Az ezüst semmit sem érne

Természetesen az egy hónap alatt ennyien még nem voltak kíváncsiak a helyi játékosokra, illetve Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitányra. Jellemző volt a zsúfoltságra, hogy amíg korábban mindenkinek jutott ülőhely a mikrofonok előtti teremben, addig most többeknek a paravánnal leválasztott rész túlfelén kellett maradniuk, és a televízió élő közvetítésén keresztül kellett nyomon követniük a tőlük mindössze pár méterre zajló eseményeket.
Az eddig megszokottakhoz hasonlóan, ezúttal is előbb két játékos – a hivatalos csapatkapitány, Fernando Couto, illetve Rui Costa – állt (ült) a sajtó képviselői elé, majd amikor ők leléptek a színről, bejött a nagyfőnök, Felipao.

Nem egy ember, hanem a csapat nyer

"Minden labdarúgó álma, hogy egyszer nagy torna döntőjében játszhasson, és ha már ott van, a lefújást követően a magasba emelhesse a kupát" – kezdte mondandóját Couto, arra a kérdésre reflektálva, hogy alig több mint 24 órával a nagy csata előtt mer-e a végső sikerről ábrándozni. – Egyelőre még csak álmodozunk, de a pályán mindent megteszünk majd, hogy valóra váltsuk, amiért eddig dolgoztunk."
A csapatkapitánytól, aki minden bizonnyal nem lesz ott a kezdőben, sőt, lehet, hogy pályára sem lép, megkérdezték, mennyire érzi magát értékesnek ebben a gárdában. "Mint mindenki, aki meghívót kapott a huszonhármas keretbe. Néha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretném, de ha ki is maradok a csapatból, a lényeg akkor is az, hogy a közösséghez tartozom. A kupát nem egy ember emelheti a magasba, hanem egy kollektíva" – mondta a védő, akit a játékvezető és az ellenfél edzőjének barátságáról is megkérdeztek. "Nem hiszem, hogy a bíró elfogult lesz a találkozón. Az UEFA nem követ el akkora hibát, hogy részrehajló játékvezetőket alkalmazzon, akiket ráadásul még a döntőre is benevez. Mi eleve nem kapaszkodunk ilyen apróságokba, a saját erőnkből is képesek vagyunk nyerni" – így Couto, aki gyakorlatilag megelőlegezte Scolari szavait. ---- A ---- &