Mindenki szerint megérdemelték

Portugália válogatottja az eddigi Eb-tendenciának megfelelően megint jobban játszott, mint az előző meccsen, így megérdemelten ütötte ki a holland nemzeti tizenegyet. Ez utóbbit nemcsak mi mondjuk, hanem maguk a hollandok is, az újságoktól a szövetségi kapitányon át a játékosokig. Többek között Ruud van Nistelrooy is elismerte, hogy jobbak voltak a házigazdák – e sportszerű gesztust az homályosítja el valamelyest, hogy hírlik, a holland a lefújás után alaposan beolvasott a svéd bírónak, Anders Frisknek.
Ugyan az UEFA részéről hivatalosan még senki sem nyilatkozott az ügyben, mert egyelőre Frisk jelentésére várnak, alighanem eljárást indítanak Van Nistelrooy ellen. Nem valószínű, hogy a fegyelmi bizottság tagjait meghatná a Manchester United csatárának sajtóbeli érvelése, mely szerint: "Hihetetlen, a játékvezető milyen következetesen fújt a portugálok javára minden egyes kétes esetben. Ez tipikus óvatos hazai pályás bíráskodás volt, ami ellen semmit sem lehet tenni."

A csapat és a közönség is fantasztikus volt

A portugál keretnek persze a környékén sincs ember, akit érdekelne ez a nagy ünneplés közepette. Luiz Felipe Scolari közben nem veszítette el az ítélőképességét, józan hangnemben értékelte az elődöntőt. "Az első félidőben nem voltunk sokkal jobbak, nagyjából kiegyenlített játék folyt. A szünet után viszont megvolt rá a lehetőségünk, hogy végleg eldöntsük a meccs sorsát. Mindegy, az a lényeg, hogy valóban ez lett a portugál labdarúgás történetének legfontosabb mérkőzése. Gratulálok a játékosoknak az elszántságukhoz. A lelkesedésük csodálatos, de ugyanez igaz a fantasztikusan szurkoló közönségre is. Valamennyien megérdemeljük ezt a sikert" – foglalta össze a brazil szakvezető. "Azért is örülök nagyon, mert kilenc éve a Gremióval tizenegyesekkel vesztettük el a tokiói Világkupa-döntőt az Ajaxszal szemben, és abból a holland csapatból most többen itt voltak" – jelezte, hogy személyes revánsvágyát is sikerült kielégítenie. ---- Maniche, aki a torna talán eddigi legnagyobb gólját lőtte Van der Sar kapujába, boldogságában mindjárt hűségnyilatkozatra ragadtatta magát. "Kétségkívül ez a találat pályafutásom legszebb gólja. Ahogyan ellőttem, tudtam, hogy be fog menni, és amikor valóban a hálóban láttam, leírhatatlan érzés kerített hatalmába. De ez semmi ahhoz képest, hogy a döntőben vagyunk. Nem érdekel, kivel találkozunk, csak magunkkal szabad törődnünk. Csodálatos idény ez számomra, nem is akarom elhagyni a Portót, mert remekül érzem magam" – áradozott a csoportküzdelmek során (az oroszok ellen) is eredményes középpályás.
Nuno Gomes azt igyekezett megvilágítani, mitől más Portugália számára ez a torna, mint a korábbiak. Nos, bármilyen meglepő, a spanyolok elleni sorsdöntő gól szerzője nem a hazai pálya előnyét vagy az "aranygeneráció" utolsó nekibuzdulását emlegette, hanem magát a szövetségi kapitányt. "Világbajnok trénerként Scolari hozzá van szokva a légkörhöz, ami egy ilyen viadalon uralkodik. Nagyon jól kezeli a futballistákat, a legtöbbet képes kihozni belőlük. Az első meccsen a görögöktől elszenvedett vereséget az idegesség számlájára kell írni. Hosszú ideje arra a pillanatra készültünk, aztán amikor elérkezett, az idegeink felmondták a szolgálatot. Mégis hittünk magunkban, és lám, azóta három, a végső győzelemre is esélyes riválist búcsúztattunk" – magyarázta a Benfica támadója, aki eddig csak azon egy alkalommal kezdett, amikor Pedro Pauleta el volt tiltva. "Természetesen minden vágyam a kezdő tizenegyben lenni a fináléban, ezzel a többiek is így vannak. Pauleta formája miatt nem aggódom, előbb-utóbb úgyis be fog találni" – tette hozzá.
A holland sajtó érzékletes kifejezésekkel temeti a csapatot, nagyjából egyetértve abban, hogy a játékosok jó része a jövőben nem lesz meghatározó tagja az oranjénak. "Romokban az álmaink" – áll öles betűkkel a De Telegraaf címlapján. "Egy korszak vége. A kiesés egy különleges játékosokból álló generáció távozását jelenti" – olvashatni beljebb. "Fájdalmas búcsú" – hirdeti az Algemeen Dagblad szalagcíme. "Stam beesett szemei magukért beszélnek. Ô és a társai teljesen kimerültek, éppen ezért nehéz megemészteni a vereséget. Ez a nemzedék nagy diadal nélkül fejezi be karrierjét, legtöbbjüket nem láthatjuk többé a válogatottban, ahogyan feltehetően Dick Adovaatot sem" – jósolja a lap. ---- A De Volksrant a szövetségi kapitány cseréjét kész tényként kezeli, ugyanakkor az optimistább orgánumok közé tartozik: "Advocaat utódjának megvan az esélye, hogy eddig keveset foglalkoztatott fiatalokkal varázsolja újjá az együttest. A jövő nem olyan sötét, bár ne tagadjuk, a kilencvenes évek közepén több tehetség tűnt fel a labdarúgásunkban."
A média tehát nem hullajt sok könnyet Advocaatért. Ô maga a saját sorsáról annyit mondott, a holland szövetség a következő héten ki fog adni egy hivatalos közleményt – a meccsről azonban szívesen beszélt. "Sajnos ma nem ment nekünk a játék. Nem csak a befejezéssel, minden csapatrészben akadtak gondjaink, úgyhogy egyértelműen a jobbik nyert. A portugálok sokkal meggyőzőbbek voltak. Pillanatnyilag roppant csalódott vagyok, de realistának kell lennem, az elődöntőbe bejutni mégiscsak valami. Ezért igenis dicséret illeti a fiúkat. Ha arra gondolunk, mi minden történt körülöttünk, ez nem rossz eredmény" – tűnődött a hazájában rengeteget kritizált szakember.
A már említett Van Nistelrooy sem próbált kibúvókat keresni. "Szörnyű érzés. Szenvedtünk, hogy javítsunk az első félidő teljesítményén, ez részben sikerült is, de összességében a portugálok teljesen megérdemelték a továbbjutást. Többet támadtak, több helyzetük volt" – mondta a láthatóan nagyon letört csatár.
"Normális esetben több ideig készülök fel egy szabadrúgásra. Most azonban már a hosszabbításban jártunk, úgy gondoltam, nincs idő erre, jobb, ha hamar elrúgom. Egyébként ez volt ez első elődöntő, amelyen éreztem, hogy jobb az ellenfél" – emlékezett Pierre van Hooijdonk, aki 2000-es Eb-n az olaszok ellen ugyan nem lépett pályára, de az 1998-as vb-n a brazilok ellen csereként beállt. ---- Nyilasi Tibor elégedetten állhatott fel a televízió elől, hiszen kiváló mecscset látott.
Az Európa-bajnokság egyik legjobb mérkőzése volt. A portugálokat nem hiába hívják a kontinens braziljainak, rászolgáltak erre a bókra, de a hollandokra sem lehetett panasz. A két csapat között az döntött, hogy a portugálok kreatívabb futballistái, mint Figo, Maniche, Cristiano Ronaldo, ezúttal kiváló napot fogtak ki, szép gólokat szereztek, bár a továbbjutás akkor is csak hajszálon múlott, hiszen a hollandok is alakítottak ki helyzeteket. Sőt, ugye rúgtak egy gólt még az első félidő végén, amelyen lehet vitatkozni, de a portugál válogatott most is megkapta azt a támogatást, ami egy hazai pályán futballozó csapatnak jár. A hollandok edzőjét amúgy nem értem: az még hagyján, hogy kiket játszat és kiket nem, egy vereség után mindig az a jó futballista, aki éppen a kispadon ült. De azt nem tudom, miért kellett már a torna előtt beleszuggerálni mindenkibe, legfőképpen saját magába, hogy Makaay, Kluivert és Van Nistelrooy képtelen együtt játszani. A portugáloknál nem volt ilyen válság, árgus szemekkel figyeltem, hogy még Deco is a jó öreg nagypapaként funkcionáló Figo nyakába ugrott a végén – bár megjegyzem, Figónak kettejük vitájában igaza van, Deco helyett nyugodtan lehetne Rui Costát játszatni. Ne feledjük, a döntőben megint ott lesz a portugálokon a teher, hiszen most már az egész ország győzelmet vár tőlük: nem biztos, hogy ez, a görögök elleni nyitó meccshez hasonlóan, nem csap át megint "bénázásba"… ---- Luiz Felipe Scolari duplán történelmet írhat vasárnap. A portugálok brazil szövetségi kapitánya nemcsak az első szakvezető lehet, aki idegen nemzet csapatát vezeti a Henri Delaunay-trófeáig, hanem elsőként nyerheti meg a világbajnokságot és az Eb-t más-más ország szövetségi kapitányaként. Helmut Schön 1972-ben és 1974-ben mindkét tornán diadalmaskodott, de mindkettőn az NSZK kapitányaként. ---- "Két-három apró hibát követett el Anders Frisk, egyébként kifogástalanul vezette a találkozót – összegzett Puhl Sándor, aki négyszer volt a világ legjobb bírója. – Nem volt könnyű dolga, főként kettő egy után vált nehézzé a meccs, mégis úgy dirigálta le az összecsapást, hogy »nem nyúlt bele«. Kétséges, vagy-vagy szituációk óhatatlanul előfordulnak egy mérkőzésen, ezek megítélését véleményem szerint nem lehet utóbb számon kérni a játékvezetőn. Ugyanakkor azon érdemes elgondolkozni, milyen hatással van a bíróra egy olyan eset, mint amilyen Overmars reklamálása volt. Igaz, tudnunk kell függetleníteni magunkat hasonló helyzetben, éppen azért is lehetünk bírók, mivel képesek vagyunk kezelni a hasonló konfliktusokat, de ez még nem jelenti azt, hogy a fülünk zárva van. Meghalljuk, amit a játékos mond, és ez hatással lehet ránk."
Az Overmars-példa már csak azért is tökéletes, mivel a jobbszélső "kiborulását" Ruud van Nistelrooy les miatt meg nem adott gólja váltotta ki. "Kár vitatkozni az eseten. Az ismétléseknél lehet méricskélni, centizni, de… De fogadjuk el, hogy ekkor az asszisztensre van utalva a bíró. Határeset volt, de meg kell barátkoznunk az ítélettel. Az ismétlést megnézve sem tudnék, és nem is akarok érzelmi kérdést csinálni a történtekből, azaz fenntartom: el kell fogadnunk Frisk döntését."
A kérdésre, mely szerint az Arjen Robbennek a 71. percben kiosztott sárga lapja felett nem érdemes vitát nyitni, akkor sem, ha az ellenkező oldalon, megszólalásig egyező helyzetben, a portugál Deco javára szabadrúgást ítélt a svéd, Puhl így reagált: "A bíró sohasem viszonyít, hogy most így történtek az események, egy perce ugyanúgy, akkor ugyanazt az ítéletet hozom. Erre nincs időnk és lehetőségünk. Egyetlen szempont van, ami számít: amit abban az adott pillanatban látok."
Felvetjük, a bíró ténykedésén némiképp érződött, hogy a riválisok egyike a házigazda.
"Ellenkezőleg – érkezett az ellentmondást nem tűrő válasz. – Csak ismételni tudom magam: Frisk kifogástalanul látta el a feladatát. Ha valami negatívumról akarnék szólni, akkor elsőként azt jegyezném meg, mekkora csalódást jelentettek számomra a hollandok. Ezen a tornán igazából egyszer sem játszották ki azt magukból, ami bennük van. Szakmai kérdéseket firtatok, s ez nem az én területem, de azért az mégiscsak különös, hogy egy válogatott gólrekorder, mint Patrick Kluivert, egyetlen percet sem kap a bizonyításra…"