Szócsata a ki-ki meccs előtt

A csoport két toronymagas esélyeseként kezelt nemzeti tizenegye feltehetően nem juthat együtt tovább, így az Alvalade XXI-stadionban igazi ki-ki mérkőzésre kerül sor.Scolari szerint háború lesz

Alig több mint huszonnégy órával a nagy derbi előtt éppen ez az élethalálharc adta a legtöbb beszédtémát. Luiz Felipe Scolari, a hazaiak szövetségi kapitánya ugyanis még pénteken elejtett egy mondatot, hogy a mérkőzés "igazi háború lesz", és erre mindkét tábor ugrott. "Nem értem, mit lehet ezen félreérteni?! – fakadt ki szombat délben Scolari a portugálok alcochetei edzőtáborában tartott sajtótájékoztatón. – Szerintem a jelenlévők, beleértve a spanyol újságírókat is, pontosan tudják, hogy nem véres csatározásról beszéltem, hanem olyan szituációról, amelyből az egyik válogatott minden bizonnyal szomorúan fog kikerülni. Aki vasárnap kikap, megszégyenülten vesz búcsút ettől a tornától. Kár, hogy nem képesek megérteni, hogy sportnyelven fogalmaztam. Brazíliában az a kifejezés, hogy élethalálharc vagy ki-ki mérkőzés, teljesen megszokott, olyan, mint mondjuk a jó napot kívánok. Szerintem máshol is így van."

A szövetségi kapitányt természetesen arról is kérdezték, nem érzi-e úgy, hogy a spanyolok megpróbálják elbizonytalanítani övéit, például azzal, hogy a játékvezetőt már jó előre részrehajlással vádolják. "Ez természetes jelenség, a labdarúgás velejárója. Az ilyen helyzetekben sok minden megengedett, de tudni kell olvasni a sorok között, és látni, mennyi a valóságtartalma az ilyen vádaskodásnak. Aki belegondol, tudja, hogy egy nemzetközileg magasan jegyzett játékvezető nem fogja elvágni magát azzal, hogy csak az egyik oldalnak fúj. Nézzék meg az eddigi rangadókat, a bírók ide is, oda is ugyanannyit tévednek" – szólt a szakvezető.
Scolari a kezdő tizenegyről nem beszélt, noha nem egyszer nekiszegezték a kérdést. Rendre a "majd holnap, barátaim" választ adta. Arról is kevés szót ejtett, hogy miként készítette fel csapatát a nagy ütközetre. "Videóról megnéztem és elemeztem a spanyolok eddigi játékát, és persze külön beszéltem azokkal a játékosaimmal, akik Spanyolországban légióskodnak. A deportivós Jorge Andradéval például csapattársáról, Césarról cseréltünk eszmét" – mondta Scolari. Arra a kérdésre, hogy az egyéni képességek, vagy a csapatmunka dominál-e a találkozón, Scolari egyértelműen kijelentette: "Csakis az együttes nyerheti meg a mérkőzést. Ha nincs csapatszellem, nincs győzelem sem. Úgy érzem, nálunk ezzel nem lesz gond." ---- A sajtótájékoztatón Luis Figo és a csapatkapitány, Fernando Couto is részt vett. A két játékost szintén főleg arról faggatta a sajtó, mit szólnak ahhoz a már-már ellenséges hangulathoz, ami a mérkőzést övezi. "Úgy érzem, most nem igazán lehet másról beszélni. Egyelőre nincsenek nagy átigazolások, a klubélet szinte megállt" – felelt Couto. Figo (aki vérig sértődött, amiért egy spanyol újságíró azt állította róla, hogy a görögök elleni nyitó meccsen le akart menni a pályáról, amikor az ellenfél tizenegyeshez jutott) a következőt mondta: "Nem lep meg, hogy ilyen a hangulat, mert hatalmas a tét, mindkét csapat tovább akar jutni, és egyesek úgy érzik, minden eszközt bevethetnek. A mi feladatunk, hogy ezeken a destabilizáló tényezőkön felülemelkedjünk."

Decóról inkább nem beszélnek

Figo persze nem úszta meg, hogy ne fagassák az említett spanyol újságíróval történt öszszezördüléséről. "Nem nyilatkozom ilyen ügyekben. Én profi labdarúgó vagyok, éppen ezért nem mondok véleményt a halászatról, a színházról vagy bármi olyanról, ami nem a munkámmal kapcsolatos. Ez az ügy is ebbe a kategóriába tartozik – kezelte kissé átlátszóan a kérdést a Real Madrid klasszisa, majd hasonló stílusban válaszolt a Decóval való viszonyát feszegető kérdő mondatokra is. – Nem beszélek a csapattársaimról. Magamról bármit elmondok, de a többiekkel kapcsolatban ne is faggassanak. Azt azért leszögezném, hogy Deco bármelyik válogatottba beférne, mert kiváló játékos."
A feszültség tehát érezhető volt Alcochetében, ám sokatmondó momentum volt, amikor Figo egy angol újságíró kérdésére ("Milyennek írná le a külföldiek számára a portugálok és a spanyolok közti rivalizálást?") derűsen kijelentette: "Egészséges vetélkedés. Itt most például mindenről beszéltünk, csak a futballról nem. Úgyis vasárnap dől el minden." ---- Bár a házigazdák elsősorban a válogatottjukra szeretnének büszkék lenni, van egy különleges stadionjuk, amely már túljutott a maga "kvalifikációján" – megér tehát néhány méltató szót.
Braga, Városi Stadion, az Európa-bajnokság legészakibb arénája. Sivár kőfejtőben felejtett szürke betonteknő, vagy természetes díszletekből megálmodott modern amfiteátrum, építészeti műremek? Megoszlanak a vélemények a híres portugál építész, Eduardo Souto Moura alkotásáról, a világ egyik legfurcsább futballstadionjáról, amelyet a város egy magaslatán, a Monte Castro oldalában húztak fel tavaly decemberre. A hivatalos változat mindenesetre egyértelműen pozitív: "A világ minden futballrajongójának látnia kellene!" – áradozott Ernie Walker, az UEFA stadionbizottságának vezetője.
Számunkra már a be- és kijutás is élményszámba ment: érkezéskor a kötelező motozást követően váratlanul és minden ellenállás nélkül a pazar talajú játéktér mellett találtuk magunkat – ha van nálunk labda, a bolgár himnusz taktusaira akár futballozhattunk is volna a meccsnyitó ceremónia főpróbája közben –, távozáskor pedig a stadion tetején keresztül vezetett az utunk. A két lelátó közül az egyik olyannyira a hegynek támaszkodik, hogy az aréna megálmodói célszerűnek látták, ha a tetőre is terveznek ajtókat.
A televíziónézők felfigyelhettek két, a sziklafalból kiálló betonkonzolra. A kissé tétova útbaigazításnak köszönhetően a sziklára rögzített eredményjelző fölött futó ösvényre tévedtünk, így megállapíthattuk, hogy azok – a római kori vízvezetékek mintájára – a tetőn felgyülemlő esővíz elvezetésére szolgálnak. Megfelelő időben kis vízesést táplálnak a stadion tövében.
A hegy falába metszett lelátó alatti hatalmas üregben rejtőznek a kiszolgálóhelyiségek és a nézőtérre vezető lépcsősorok. A falak helyén sziklák, a liftek minden oldala üvegből, bármerre pillantunk: mintha egy hűvös barlangban lennénk. Hogy az élmény teljes legyen, péntekre a levegő is lehűlt, így először fáztunk az Európa-bajnokság során.
Ami a lényeget, a játékteret illeti, a pénteki bolgár–dán csata főszereplőinek nem lehetett panaszuk. Kíváncsian vártuk, kirúgja-e valaki a labdát az utcára az alacsonyabbik domboldal felett, esetleg visszhangos bombával repeszti a szemközti sziklafalat – a tervezők jól kalkuláltak, nem történt ilyen malőr. Morten Olsen, a dánok szövetségi kapitánya ugyanakkor jelzett egy, a kapu mögötti nézőtér hiányából fakadó gondot. "A kapu szinte beleolvad a szikla szürkéjébe, az első edzésen nem is nagyon találtuk – mondta, majd mosolyogva hozzátette: – Így viszont, hogy nyertünk, feltétlen csodálójává váltam e nagyszerű stadionnak."