A meccs előtti hangulatok tovább erősödtek: a dánok önbizalma egyre nagyobb, míg a bolgároknál egyik ember szomorúbb, mint a másik. Meg is van rá minden okuk: az oroszok után az övék a második biztos búcsúzó társaság. Ahhoz képest, hogy gond nélkül megnyerték a selejtezőcsoportjukat, ez elég sovány teljesítmény, különösen úgy, hogy két meccs alatt kaptak hét gólt, rúgniuk viszont egyet sem sikerült.
"Zártabban kellett játszanunk. A svédek ellen bátor, támadó felfogásban futballoztunk, és láttuk, mi történt. Jobb lett volna, ha most is tönkrevernek minket? A svédek simán legyőztek minket a kontráikkal, és a dánok talán még náluk is jobbak ebben a műfajban – ez volt az egyetlen kínálkozó taktika. Igaz, ez sem jött be" – mondta utóbb a szövetségi kapitány, Plamen Markov, aki – vélhetően – nem sokáig viseli már azt a titulust, merthogy a balkániak táborában uralkodó légkör igencsak kapitányváltásra utal. "Nem vagyok már kezdő, fel vagyok készülve arra, hogy az Európa-bajnokság után kirúgnak. Nincs mit szégyellnem, nem félek" – préselte még ki magából Markov.
A továbbjutás küszöbére lépô dánok a bolgárok elleni összecsapáson kétszer is összeborulhattak ünnepelni
Amúgy sem indult valami könnyedén a pályafutása a bolgár kispadon, elvégre a másodosztályból szerződtették – aztán a sikeres selejtezősorozat megnyugvást hozott. Ezzel szemben a bolgár sajtó mostanság minden szavába beleköt. Bár igazán sokat ezzel a kerettel nem lehetett kezdeni, főleg a svédektől kapott zakó után. A játékosok ugyanis a dánok ellen a kezdetektől fogva csak kóvályogtak a gyepen, az önbizalomhiány talán nem is lehetett volna nagyobb – ha meg véletlenül akadt helyzetük, azt elszúrták. Egyébként a kilencven perc alatt csupán egy volt… A kiállítás után pedig kritikán alul viselkedtek. "A játékosaim piros lapot követő reakciója sem helyes, sem pedig profi nem volt. Ezért helyettük is elnézést kérek" – zárta szomorkásan Markov. És hogy végképp világvége-hangulat uralkodjék a táborban: az utolsó csoportmeccsen az olasz csapattal kell megküzdeniük, amelyet talán csak a gólzáporos siker menthet meg… Ha egyáltalán. A skandinávok persze repesnek az örömtől, még a személyi cserék is bejöttek, amennyire csak lehet, hiszen az első találkozót eltiltása miatt mulasztó Thomas Gravesen lett a meccs embere. Nem érdemtelenül, tegyük hozzá, mert kiválóan öszszefogta a középpályát, és az első gólpassz előtt Jörgensen az ő labdájával lépett ki – arról nem is beszélve, hogy nem ez volt az egyetlen forintos passza a délután során. "Jó csapatban könnyű jól játszani. Szuperül futballoztunk, főleg az első félidőben. Ennek ellenére még mindig van hova fejlődnünk, például rúghatnánk több gólt is" – mondta maga a hős. A kitűnő teljesítmények után immár a bőség zavara a legnagyobb gondja Morten Olsennek. "Nagy segítség volt, hogy Gravesen és Grönkjaer is visszatért. Tomasson pedig külön dicséretet érdemel, mert nemcsak jól támadott, hanem a védekezésből is kivette a részét. A lényeg azonban, hogy mindig több gólt rúgj, mint az ellenfél, és ezt mi most megtettük" – vélte a dán szövetségi kapitány.
A meccs számokban
Bulgária
Dánia
Lövések
5
15
Kapura tartó lövések
1
8
Passzolási pontosság
79.6% (355/467)
84.2 (553/657)
Szabálytalanságok
19
20
Lesek
0
3
Labdabirtoklás (perc)
41% (24)
59% (34)
---- Megszokott jelenség egy sporteseményt követően, hogy a vesztes fél letörten, esetenként szótlanul hagyja el a helyszínt. Ez történt most is a bolgár–dán találkozó után, a kiállított Sztlilian Petrov például tekintetét leszegve, senkihez sem szólva szaladt át a vegyes zónán. Szintén megszokott jelenség, hogy a győztes félnek esetenként be nem áll a szája. Bragában ezúttal a dánok kerültek ebbe a szituációba, a Nemzeti Sportnak például Thomas Helveg nyilatkozott a diadalról: "Ma nagyon éreztük a játékot, lendületesen mentünk előre, a védelmünk pedig csak ritkán ingott meg – mondta először a dán védő. – Megérdemelten vertük meg az ellenfelet, mert bár a második félidőben nagyobb területet engedtünk át a bolgároknak, szinte esélyük sem volt ellenünk." A bolgár csapattal kapcsolatban Helveg diplomatikusan a következőket mondta: "Azt nem mondanám, hogy gyengén játszott, de tény, hogy ennél többet vártam a bolgár együttestől. Arra számítottam, hogy támadólag lépnek fel, ehhez képest szinte csak a kontrákra építettek, ráadásul alig volt átütőerő a csapatukban. Megértem, hogy frusztráltan érkeztek a találkozóra, viszont a fejekben talán nagyobb rendet tehettek volna." Ami azt illeti, a balkániak a hajrában el is vesztették a hidegvérüket. "Temperamentumosak. Mi viszont hidegvérrel hajtottuk végig a mérkőzést, és előnyt kovácsoltunk az idegességükből. Ezt a bolgárok tapasztalatlanságának számlájára írom, remélem, okulnak az esetből" – értékelte az ellenfél viselkedését Helveg. Ami a saját válogatottját illeti, Helveg optimistán tekint a folytatásra. "Számunkra kifejezetten kedvező, hogy nem foglalkozik velünk annyit a sajtó, mint más válogatottakkal, mert így nyugodtabban készülhetünk. Tudjuk, mire vagyunk képesek, és ahhoz, hogy kiaknázhassuk a bennünk rejlő erőt, elsősorban nyugodt felkészülésre van szükségünk" – így a hátvéd. Adódik a kérdés: pontosan mire képes ez a dán válogatott? "Kimondva-kimondatlanul mindenki abban reménykedik, hogy véghez tudjuk vinni az 1992-ben Európa-bajnokságot nyerő csapat bravúrját. Én is ezt a tábort erősítem, viszont tisztában vagyok vele, csakis kemény munkával érhetünk el a célig. Éppen ezért nem is számolgatunk, meg akarjuk nyerni az összes mérkőzésünket. Más alternatívánk amúgy sincs" – véli Helveg.
Mélyrepülés
Nem egyedülálló az, ami a bolgárokkal történt, nevezetesen, hogy szerzett gól nélkül, hét kapott góllal és pont nélkül kezdték az Európa-bajnokságot. A csoportkör bevezetése (1980) óta ők a másodikok, akik ily gyatra mérleggel jutottak túl első két mérkőzésükön – az "úttörők" a szomszéd jugoszlávok voltak, 1984-ben előbb 2–0-ra kikaptak a belgáktól, majd beleszaladtak egy 5–0-s vereségbe a dánok ellen. Ki is estek, utoljára azonban még megszorongatták a későbbi aranyérmes francia válogatottat (2–3). 2000-ben Dánia közel járt a "0–7-es" nyitányhoz: Franciaország és Hollandia is 3–0-ra múlta fölül az utóbb a harmadik meccsüket is elbukó (0–2 a csehek ellen) északiakat. ---- Csank János újfent megcsodálta, hogy az északi iskola simán legyűri a rég elavult balkáni taktikát.
A dánokat még jobban dicsérhetném, ha képesek azt a szenzációs játékot hozni a második félidőben is, amit az elsőben. Mert a meccs elején azt játszották, amiért én már ifiedzőként is kedveltem őket: akkoriban mindig egy Völler, Elkjaer-Larsen ékpárról álmodtam… A dánok rendkívül nyugodtak, elképesztően labdabiztosak voltak, minden posztra azt az embert állították, aki képes volt megoldani a pozíció támasztotta követelményeket. Csakúgy, mint a svédek, ők is remekül futballoznak a 4-4-2 ellen, bár szerintem kreatívabbak a kék-sárgáknál. Négy támadóval játszottak, de mögöttük még újabb két ember mindig fellépett, így állandóan létszámfölényt alakítottak ki. A balbekk például nem hátvédet, hanem középpályást játszott. A bolgárokat ugyanakkor egy szóval jellemezhetném: K. O. Négy ember hátul álldogál, előttük senki, aki besegítene a védekezésbe, szóval nagy a kontraszt az északi nyugodtság és a balkáni idegbaj között. Mert idegbaj volt ez a javából, a bolgárok mindenkit agyonrúgtak, a második gól előtt például tizenegyest érően szabálytalankodtak Tomassonnal szemben. Lehet, hogy a bolgár válogatott a gyenge Eb-szereplés miatt összezuhan, és akkor lehet majd ellene keresnivalónk a világbajnoki selejtezőkön. De ne feledjük: elöl életveszélyesek a bolgárok, mennek előre rendületlenül, olykor fejetlenül, tehát hátul kell őket megzavarnunk."