Már nem szürke focista

A szakvezető szó nélkül elengedte, hiszen, mint mondta, "a futballnál sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon". Nem pótolta senkivel, mondván, ha kell, huszonkét emberrel végigcsinálja a válogatott az Eb-t, de ha Grönkjaer bármikor is úgy érzi, hogy kész csatlakozni a csapathoz, tárt karokkal várják. Irmelin Grönkjaer másfél hete, csütörtökön elhunyt, fia öt nappal később, kedden érkezett a csapathoz.
A hétfői, olaszok elleni találkozót kihagyta, és edzettségi állapota miatt Bulgária ellen sem kerülhetett be a kezdőcsapatba, de Dennis Rommedahl sérülése miatt már az első félidőben lehetőséghez jutott. Kiválóan játszott előbb a jobb, majd a bal szélen, és a mérkőzés záró perceiben góllal tette emlékezetessé a visszatérését.

Nehéz ilyen lelkiállapotban kiemelkedő teljesítményt nyújtani, csak a legösszeszedettebbeknek sikerül. A többség, teljesen érthetően, ilyenkor képtelen a munkájára összpontosítani, ami teljes mértékben elfogadható, és senki sem tehet szemrehányást miatta. Ám vannak, akik másképpen dolgozzák fel a tragédiákat. Emlékezhetünk, négy éve Roger Lemerre francia szövetségi kapitány az édesapját vesztette el az Európa-bajnokság alatt, és ha a labdarúgás világából kitekintünk, Michael Schumacher tavalyi, imolai győzelmét is megemlíthetjük, amelyet órákkal édesanyja halála után ért el. Ôk nem feltétlenül erősebbek a többieknél, talán inkább úgy gondolják, ezzel is sikerül valamennyire elvonni a figyelmüket a személyes tragédiáról, és megkönnyíteni az ilyenkor legszükségesebb teendőt: a továbblépést.
"Tudom, hogy nem vagyok a legjobb formámban, és óriási fájdalmat érzek. De úgy döntöttem, eljövök a csapathoz, hátha itt könnyebben feldolgozom a történteket. A csapattársaim rengeteg támogatást nyújtanak, ezt meg kell hálálnom azzal, hogy százszázalékos erőbedobással küzdök" – fogalmazott Grönkjaer. Meg is tette, szavuk nem lehetett rá azoknak, akik kételkedtek abban, hogy érdemes-e még a mély vízbe dobni. "Kicsit én is aggódtam, nem akartam már az első félórában pályára küldeni. Ám elképesztő tartásról tett tanúbizonyságot, szinte hibátlanul, roppant hasznosan futballozott. Ez mindent elmond róla és a csapatról is" – vélekedik Morten Olsen.

"Felszabadultnak éreztem magam a pályán, a történtek után erre a gólra volt szükségem" – árulta el a Chelsea középpályása, akinek a visszatérése egyébként hatalmas lökést adhat a dánok további szereplésének.
Grönkjaer ugyanis csúcsformában fejezte be az idényt a Chelsea-nél, amelyben 48 mérkőzést játszott az idény során, és három gólt ért el. Mindhármat tíz nap leforgása alatt, ráadásul a legfontosabb időszakban, május közepén, a Stamford Bridge-iek utolsó három meccsén. Nem mindennapi találatok voltak ezek: a Monaco elleni visszavágón káprázatos bombával adta vissza a reményt a londoniaknak, akik mégis elbukták a párharcot; a Manchester United ellen látványos szóló végén talált be, 1–1 lett a vége; majd a következő héten a Leeds ellen az ő góljával nyertek a "kékek", és szerezték meg matematikailag a Premiership ezüstérmét.
Vitatható, de Roman Abramovics sztármániáját ismerve cseppet sem meglepő módon Grönkjaert az évad végén árulni kezdte a Chelsea. Az UEFA-kupa-győztes és spanyol bajnok Valencia és a Birmingham City is bejelentkezett érte, és úgy tűnik, az angliai klubban fogja folytatni annak ellenére, hogy a Valenciánál Claudio Ranieri, a Chelsea menesztett szakvezetője vette át a csapat irányítását. Az olasz rengeteget játszatta Grönkjaert, ha valaki, ő nagyon jól ismeri az erényeit, és hisz a dánban. Jelen állás szerint azonban Steve Bruce lesz a befutó, Grönkjaer pedig csatlakozik a nyáron a St. Andrews-stadionba szerződő Muzzy Izzet, Emile Heskey duóhoz – ráadásul Mikael Forssell, a Chelsea ifjú finn csatára még egy évig kölcsönben Birminghamben marad.
Úgy tűnik tehát, hogy a grönlandi születésű Grönkjaer három és fél év után elhagyja a Stamford Bridge-et, ahova az Ajaxtól került 2000 októberében – Ranieri unszolására, mintegy 7.8 millió fontért. Az amszterdami klub előtt csak nevelőegyesületében, az Aalborgban játszott, pályafutása során mindössze egy Holland Kupa-győzelmet jegyezhetett fel.
Nem nevezhető nagy vándornak, ami nem is csoda, mert csendes, mentes mindenféle sztárallűrtől, és roppant hasznos labdarúgó, az edzők álma. Szürkének is mondhatnánk, de azután, amit az elmúlt tíz napban átélt, felejtsük el ezt a jelzőt!