Amitől mindenki ódzkodott még jóval az egész portugáliai eseménysor előtt, az most megtörténik: a csoportmeccsek utolsó körében a portugálok és a spanyolok életre-halálra menő ütközetet vívnak majd. No nem mintha olyan nagyon kedvelnék egymást&
Rui Costa (balra) gólt lôtt, az ôsi rivális Spanyolországgal szemben is elkelne a segítsége
Rui Costa (balra) gólt lôtt, az ôsi rivális Spanyolországgal szemben is elkelne a segítsége
Ahhoz képest ugyanis, hogy a meccs csak vasárnap lesz, már péntek délben ellepték a nemzetközi sajtót a két oldal nem túl visszafogott nyilatkozatai. És ez még semmi, a futball szinte az utolsó szó, ami a résztvevők száját elhagyja – a "csata", a "háború" sokkalta gyakoribb kifejezés. A portugál médiumok némelyike odáig ment, hogy a spanyolok történelmi vétkeit sorolja, ráadásképp a hazai csapat táborához is eljuttatták a maguk üzenetét. Bármily meglepő, ez sem a taktikai variánsokról szól. A falra pingált történet röviden a következő: 1385-ben egy spanyol regiment lepte el a portugál Aljubarrotát, ahol egy asszony a péklapátjával csapott agyon hét támadó katonát, ezzel öntve lelket rémült honfitársaiba. Nos, a helyiek most ezt a történetet képezték le a közelgő ibériai derbire. Amúgy is emlegetik a történelmet a helyiek: mindenekelőtt az 1500-as éveket, amikor a két ország uralta szinte az egész világot – főképp a tengereket. A portugálok hasonló huszárvágásnak tekintik, hogy ezen Eb rendezését a spanyolok orra elől halászták el – más kérdés, hogy amikor akadozott a készülődés, akkor a szomszédok folyvást hangoztatták, hogy ők bármikor készen állnak. Hogy némelyest közelítsünk a szakmához: a portugál játékosok azért a futballal is hajlandóak voltak foglalkozni. "Az oroszok felett aratott győzelmünkkel sikerült visszaküzdenünk magunkat a versenybe. Ahhoz, hogy valaki megnyerje az Európa-bajnokságot, sok-sok príma csapatot kell megvernie – mi is ezt akarjuk tenni vasárnap. A spanyol nagyon jó csapat, de mi sem vagyunk rosszak" – mondta Costinha. Maradva a szigorúan sportszakmai kérdéseknél: a mester, Luiz Felipe Scolari rendesen felforgatta a csapatát az orosz meccsre, kezdve azzal, hogy a háromnegyed hátvédsort minden különösebb szívfájdalom nélkül kitette a kezdőből. Aztán elöl is kevergetett, Rui Costa elfoglalta a Milanban jól megszokott helyét, a kispadot, helyette Deco bűvészkedett – mellette meg a nemzetiségi kérdésekben nem túl diplomatikus Figo futkosott. További fordulat: az új hullámot vezénylő Cristiano Ronaldo nagy formában van, így szinte biztos, hogy tovább változik majd a csapat. Ami az egészben a legszebb: lassan klikkesedik a keret a személyi kérdések miatt, mert az úgymond aranygenerációt sokan szívesebben látnák már a lelátón, mint a zöld gyepen. Helyettük pedig játszhatna egy új sor, kezdve a portói különítménnyel. Mindamellett az ifjoncokban is buzog a hazafiasság. "Tudom, hogy a spanyolok miket gondolnak és mondanak a portugálokról. Azt hiszem, megpróbálnak majd nyomást gyakorolni a bíróra, de ilyen szintű játékvezető ennek nem fog bedőlni. Mi csak koncentrálunk a feladatra, aztán majd meglátjuk, hogy melyikünk a jobb" – nézett a jövőbe Tiago, útközben Frisk játékvezetőre utalva. Az ellenoldal ugyanakkor bizakodik, ami nem csoda, hiszen 1981 óta nem kapott ki a mostani házigazdától. "Nincs semmi, amitől félnünk kellene. Főleg nem a portugáloktól. Igaz, ők vannak otthon, de nekünk is lesznek szurkolóink a helyszínen. Kimegyünk, és nyerni fogunk – bár a döntetlen sem lenne rossz" – fogalmazott a kiváló idényt teljesítő Vicente. Az egyik spanyol csereember,a Marchena helyére aspiráló Juanito is bizonyította, hogy készen áll a bevetésre, egyszersmind honfiúi "kötelességének" is eleget tett: "Vasárnap meglesz az esélyünk, hogy a portugálokat kipöcköljük a saját Európa-bajnokságukról. Nagyon fogom őket sajnálni, de mi megyünk tovább."