A Nationalelf is bajba került

A bordó mezesek ennek megfelelően bekkelésre rendezkedtek be már rögtön az elején, a németek magukhoz vették a labdát és a kezdeményezést. Mike Riley játékvezető is gyorsan szerepet kért, mert Isakovs első valamirevaló megmozdulását sárgával torolta meg – talán kissé elhamarkodottan és szigorúan. A bíró a németekkel sem tett sok jót az elején, mert az éppen kibontakozó támadások folyvást megakadtak egy beintett les vagy vélt szabálytalanság miatt.
A németek komótosan építkeztek, a balti védők aztán egyszer csak eltűntek Kuranyi mellől, így a stuttgarti csatár szépen mellre vehette a labdát – a befejezés viszont csúnyábbra sikerült. Sokáig ez volt az utolsó fehér mezes akció, mert a lettek áttelepültek a német térfélre. Jellemző momentum volt, amikor az egyik balti szélső sarokkal tette Isakovs elé a labdát, amelyet aztán a középpályás a lelátóra küldött, bár eredendően beadásnak szánta.

Frings egyik bedobása után keletkezett némi zűr Kolinko kapuja előtt, igaz, azt már a jobb szél hozta össze: Kuranyi Cassano módra megcsúsztatott fejese azonban a kapufát elkerülve haladt át az alapvonalon. A német csapat elkezdett futballozni, a lettek meg elvesztették a fonalat – úgy tűnt, gól csak a vakszerencse miatt nem született még. Kolinkónak egyre több munkája volt, sőt, ha Kuranyi kevésbé önző, könynyen megtörhetett volna a jég. Mindamellett a Kahn előtti védősor elég törékenynek tűnt, főleg a szögleteket tudták nehezen kezelni. Valamint Verpakovskist… A lettek villámgyors csatára szemvillanás alatt kicsúszott négy német ellenőrzése alól, de Kahn megoldotta a kényes szituációt. Ugyanakkor figyelmeztető jel lehetett, hogy nem ez volt az első eset, amikor a szélsebes támadók egyike itt-ott meglépett.
A félidő egésze úgy zajlott le, hogy a németek fölénye tisztán kivehető volt (62:38-as labdabirtoklással), gólt viszont képtelenek voltak összehozni, arra pedig nem számíthattak, hogy a lettek majd kinyílnak, és esetleg könnyebb lesz a kapuba találniuk. Ha Völler a tudását a gyepen is megmutathatta volna, talán jobban ment volna a nagy esélyesnek.
A csapatfőnök koránál fogva magát már nem tudta beállítani a szünetben, Schweinsteiger viszont jöhetett. Az ifjú bajor hollandok elleni megmozdulásait látva erre akár hamarabb is sor kerülhetett volna. A németek addigi legjobbja, Kuranyi alkotott továbbra is: egymaga vert meg gyors egymásutánban három lett védőt, a tizenhatoson belüli passza ellenben gyatra volt. Aztán a középhátvéd Baumann unta meg a sablonos megoldásokat, félfordulatból lőtt – mellé.

Majd Verpakovskis ismét begyújtotta a rakétákat, mindkét német centerhalfot "befűzte", mire karok nyúltak át a válla fölött, és a Dinamo Kijev centere elesett. Sípszó nem hangzott, Verpakovskis viszont toporzékolt – nem alaptalanul. Válaszul Ballackék tüzeltek rendületlenül, meglehetősen rossz hatásfokkal. Verpakovskis iménti jelenete pedig szinte megismétlődött: Baumann rángatta hosszú métereken át, de a csatár csak addig akart futni, amíg a tizenhatosig nem ér, így a bíró joggal intett nagyvonalúan továbbot.
Ballack jó vezérhez méltón továbbra is élen járt a próbálkozásban, erőteljes lövését Kolinko csak ütni merte – jól tette. Lahm lassan átment balszélsőbe – jobban cselez, mint Verpakovskis… –, ám Bobic hiába csúszott. A lettek meg majdhogynem sündisznóállásba vonultak, ami egyrészt nem eredményezett totális futballt, másrészt arra kitűnően alkalmas volt, hogy tartsák a 0–0-t, egyszersmind idegesítsék a német csapatot és a szurkolóit.
Sarkosan fogalmazva: életképtelen volt a Nationalelf támadójátéka, és a hátsó sorra sem a "betonbiztos" a megfelelő kifejezés. Ezt elegyítve a lettek védekezésre alapuló játékával (meg azzal, hogy Riley ezen a napon a "Verpakovskis elesik, tizenegyes!"-elv ellen volt) nem csodálkozhatunk az eredményen, amely egyben minősítés is: 0–0. ---- A magyar válogatott az elmúlt öt és fél évben csak ezt a két válogatottat tudta legyőzni az Európa-bajnokság szereplői közül. A szép emlékek meglehetősen frissek, a németeket két hete Kaiserslauternben vertük meg 2–0-ra Torghelle Sándor góljaival, míg a lettek ellen a ciprusi tornán, februárban diadalmaskodtunk 2–1-re Tököli Attila és Kenesei Krisztián találatával. A lettek ellen tavaly júniusban az Eb-selejtezőben is nyertünk, de 1998 novemberéig vissza kell mennünk az időben ahhoz, hogy rátaláljunk arra a győzelmünkre, amelyet a portugáliai sereg valamelyik harmadik tagja ellen értünk el.
Svájc ellen tudtunk nyerni 2–0-ra az Üllői úton, Korsós György és Sebők József góljával. Azelőtt Spanyolországot vertük meg, 1991 márciusában Santenderben Kiprich József és Lőrincz Emil is duplázott a világraszóló 4–2-es siker során. A lettek előtt Görögországot tudtuk utoljára legyőzni tétmérkőzésen, 1987 októberében a Népstadionban Eb-selejtezőn arattunk 3–0-s diadalt Görögország ellen (Détári Lajos, Bognár György és Mészáros Ferenc volt a gólszerző). És már vissza is értünk legutóbbi nagy tornán való szereplésünkig, az 1986-os világbajnokságig… ---- 14. perc: A középen feltűnő Kuranyi kapott pontos labdát Wörnstől, mellel levette, majd 18 méterről, jobbal kapura lőtt. Célt tévesztett: a Roteiro a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret.
22. perc: Stepanovs lőtte rá a labdát a tizenhatoson kívülről, Verpakovskis ollozó mozdulattal megpróbált beleérni, mindhiába. Így is veszélyes volt a lövés, de Kahn minden gond nélkül, vetődve hárította.
30. perc: Schneider rá jellemző módon nem totojázott, amikor lövőhelyzetbe került: a tizenhatos jobb sarkához közel, úgy 18 méterről rátűzte, ám Kolinkónak nem kellett közbeavatkoznia, mert a labda fölészállt.
33. perc: Újabb életerős bomba, ezúttal Kuranyitól. A lett kapus bokszolva ártalmatlanította a stuttgarti támadó sistergő lövését.
40. perc: A német szurkolókban meg a Nationalelf "kispados részlegében" megállt az ütő! Verpakovskis iramodott meg a felezővonaltól, faképnél hagyta a fehér mezes védőket, és szólója végén lőtt… Balszerencséjére Kahn a helyén volt, magabiztosan fogta a közelről laposan, ám korántsem helyezve rászúrt labdát.
52. perc: Baumann – jobb oldali szögletet követően – a levegőben úszva félfordulattal a kapu előtt keresztbe lőtte a labdát.
57. perc: Az imént még sárga lapot kapott, most majdnem gutaütést: Frings egy métert tévedett – bivalyerős lövése a jobb kapufa mellé vágódott.
90. perc: Majd félórás meddő német mezőnyfölényt követően Verpakovskis fejelhetett volna gólt Pahars beíveléséből, de Kahn résen volt. Kolinkónak azonban nem kellett közbeavatkoznia átellenben, mert Klose előrevetődve csúnyán melléstukkolt.