Bizonytalan francia bekkek

Az utóbbi csapatrészben amúgy is akadt érdekesség, hiszen a horvátok ellen tért vissza a lassacskán már 36 éves Marcel Desailly. Lett is belőle probléma bőven: előfordulhat, hogy a veterán csapatkapitány lába még mindig nem ért földet a második horvát gólt megelőző luftot követően. És egyébként sem tűnt magabiztosnak a hátsó négyes, elég, ha csak annyit említünk: Mikael Silvestre két meccsen belül két tizenegyest hozott össze… Pedig anno a szilárd bekksor volt a gall sikerek alapja, a Thuram, Blanc, Desailly, Lizarazu kvartettel még meccset sem veszített a francia nemzeti tizenegy! "Képtelenek voltunk bizonyítani, hogy meg tudjuk állítani a horvátokat. Eddig a biztos védekezés volt az egyik legnagyobb fegyverünk, de most ennek nyomát se láttam. Ha az ember hagyja, hogy az ellenfele feljöjjön és a saját játékát játssza, akkor nem szabad csodálkozni, hogy ez lesz az eredmény. Hideg fejjel át kell gondolnunk a helyzetet. Amit ezen a meccsen elmulasztottunk, az a továbbjutás, és ez idegesítő" – elemzett Jacques Santini szövetségi kapitány.
Persze, a védekezés nem csak négy ember feladata, az elvileg a sérült Claude Makelelét pótló Olivier Dacourt is játszott már jobban – ráadásul a végén ő is megsérült. Ezután meglepetés lenne, ha Lizarazu, Makelele és Pires nem kerülne vissza a kezdőbe. Emellett a francia újságok némelyike azt is tudatosította, hogy: "Zidane nem oldhat meg mindent egyedül".
Az ellenoldal természetesen elégedettebb, bár nem teljesen. A horvátok ugyanis úgy vélik, Trezeguet gólját kezezés előzte meg, aztán a balszerencséjük sem volt mindennapos. "Nagyon elégedett vagyok a fiúk produkciójával. Ez volt az első alkalom, hogy Horvátország pontot szerzett a franciák ellen hivatalos meccsen. A bíróról nehéz véleményt alkotni, főleg úgy, hogy egy kiscsapat mestere vagyok. Valahogy mindig azt éreztem, hogy nem mi játszunk hátszélben… És nem vagyunk durva csapat, a nekünk kiosztott sárga lapok fele teljesen igazságtalan volt" – mondta a horvát kapitány, Otto Baric. A második horvát gólt szerző Dado Prso annyit tett hozzá: "Az erős túlzás lenne, ha azt mondanánk: a bíró rendes volt velünk." ---- Szerintem a franciák felvették a nagy mellényt, lekezelően futballoztak. De nem dicsérhetem a horvátokat sem, mert úgy tűnt, hogy a legkevésbé sem akarnak figyelemfelkeltő eredményt elérni, ráérősen játszadoztak. Az első félidőben mégis kidomborodott a nagyobb tudás, a francia válogatott megszerezte a vezetést, és félő volt, hogy ezután edzőmeccs jellege lesz a találkozónak. Szerencsére nem így történt. A fordulás után mindkét csapat alaposan meglepődött: a franciák azért, mert fordított az ellenfél, a horvátok meg azért, mert tudtak két gólt rúgni ennek a francia együttesnek. Sokáig persze nem örülhetett Otto Baric gárdája, Trezeguet szerencsés góllal kiegyenlített, így igazságos döntetlen született olyan meccsen, amelyen icipicit a franciák azért jobbak voltak. Trezeguet góljáról annyit, hogy a kapus rúgta a kezére a labdát, a csatár nem akarta kézzel megjátszani, úgyhogy szerintem szabályos találat született. Gólja ellenére viszont sem őt, sem Henryt nem tudom dicsérni, mindketten nagyon szürkének tűntek. És bár több játékos nagy hibát követett el a mérkőzésen, felmentem őket: ezek a futballisták túlterheltek, nincsenek topon, és ők is csak emberek. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy játékos legfeljebb egyet hibázik, annál jóval profibb, hogy egy másik nagy bakit is elkövessen. Összességében nem volt jó meccs, talán még az átlagnál is gyengébbre sikerült – kár, mert ennél maradandóbb élményre számítottam. ---- Sorozatlövők

A franciák immár sorozatban negyedik Eb-meccsüket vívták meg vereség nélkül
úgy, hogy hátrányból keltek fel – sőt, összességében ez már a hetedik ilyen találkozójuk volt. Egy másik sorozatuk ugyanakkor megszakadt: a horvátok elleni derbiig egymás után tizennégyszer győztek tétmeccsen. Mindamellett immár nyolc Eb-találkozón szereztek gólt egyhuzamban, ami csúcsbeállítás. Legutóbb 1996. június 26-án vonultak le szerzett találat nélkül, akkor a csehekkel hoztak össze 0–0-t.