Urs Meier: Ítélj elsőre!

– Szerintem az. Biztos vagyok benne, hogy a stadionban ülők és a mérkőzést a televízión keresztül figyelők elsőre felkiáltottak: kéz! Egyszerűen a szituáció és a hosszú évek során felhalmozott rengeteg tapasztalat azt sugallta, hogy a büntetőterületen kívülre keveredő orosz kapus kézzel ért a labdához. Innentől pedig minden egyértelmű. A tévénézők megnézhették a lassítást, a játékvezető nem, márpedig az a jó bíró, aki azonnal biztos a dolgában, és pakk, ítél. Egy ilyen viadalra pedig nem kerülhet olyan bíró, akinek ne lennének megbízhatók a megérzései.

– Nem tudjuk megcáfolni. Tart a hasonló szituációktól?
– Bízom abban, hogy a jó helyezkedés és a társaim segítsége minimálisra csökkenti a veszélyt.
– Meglehetősen eltérő stílusú csapatokat osztottak önnek az olasz–svéd mérkőzéssel. Gondot okozhat ilyesmi egy játékvezetőnek?
– Kihívásokat kedvelő ember vagyok, keresem és szeretem az újat, úgyhogy nem. A nemzetközi naptár szerencsére elég gazdag ahhoz, hogy alaposan megismerjük az északi és a déli típusú játékosokat. Minden iskolának megvannak a maga előnyei és hátrányai.
– Két meccs között hogyan telnek a napjaik az Európa-bajnokság alatt?
– Reggel kilenc és tizenegy között edzést tartunk, láthatta, jól megdolgoztatnak minket, úgyhogy elkél utána némi masszázs, szauna és úszás. Természetesen igyekszünk megnézni minden mérkőzést, Porto közelsége miatt némelyiket a helyszínen, aztán együtt feldolgozzuk a tapasztalatokat.
– Hogyan ítéli meg hazája válogatottjának továbbjutási esélyeit?
– Mi, svájciak kicsit olyanok vagyunk futballban, mint manapság önök, magyarok: jó messziről kell nekifutnunk a feladatoknak. Nekünk most sikerült kijutnunk ide, fekszik is nekünk az esélytelenek szerepe, úgyhogy bízom abban, meglepjük az angolokat.
Mi már tudjuk: nem sikerült. Esetleg majd a franciákat.