Nem vitték túlzásba a futballt

Ha ezt magukban vagy egymás között teszik, nincs ügy, ám jó diplomáciai érzékkel mindenki a világba üvöltötte véleményét – enynyit a nyugodt felkészülésről. A pörlekedést Fiore kezdte, aki azt nehezményezte, hogy minek játszik Camoranesi személyében egy született argentin a csapatban, amikor ott vannak az igazi olaszok is – például saját maga. Trapnak válaszolni sem volt ideje, midőn Gattuso jelentkezett szólásra, aki szerint a legjobb megoldás Pirlo beállítása lenne. Nagy naivan azt hinnénk, a Milan középpályása köszönte szépen csapattársának a dicsérő szavakat – egy fenét: jól leszúrta Gattusót, minek jártatja kéretlenül a száját.

Jörgensen luftja miatt maradt el a gól

A dánok nevettek egy sort az olasz belháborún, sőt, a szintén milánói Tomasson még tromfolt is egy kiadósat: a csatár amondó volt, jelentősen javultak az északiak esélyei azzal, hogy végül sem Pirlo, sem Gattuso nem játszik… Persze azt Trapattoni is tudta, hogy győzelem után senki sem bírálja az összeállítást, kudarc esetén azonban abba is beleköt majd az olasz sajtó, hogy miért éppen másfél pohár tejet ivott meg a reggelihez.
A másik oldalon sem maradtak el a gondok, szegény Grönkjaernak elhunyt az édesanyja, Gravesen pedig eltiltása miatt maradt ki a keretből, így bizony jócskán volt üres hely a dán kispadon (meg úgy általában a guimaraesi stadionban is, amelyben szégyellnivalóan kevesen jöttek össze). Morten Olsen is érezte, hogy jobb lesz vigyázni, ezért az olasz kémek kiszűrésére folyton zárt kapus edzéseket vezényelt. Mexikó óta ez mifelénk sem ismeretlen gyakorlat – így aztán jóban lehet lenni a szurkolókkal…
A piros-fehérbe öltözött viking sereg azonban nem vette zokon kapitánya titkolózását, nagy kedvvel látott a buzdításnak. Tehette, hiszen kedvencei nem ijedtek meg esélyesebbnek tűnő ellenfelüktől, és az első perceket egyértelmű fölényben játszották. Még a vezetést is megszerezhették volna, ha Jörgensen közelről képes eltalálni a labdát, bár az mindenképpen pozitívum, hogy a hatalmas luftot sikerült megúsznia izomhúzódás nélkül. Akkor még nem tudtuk, de 44 percig ez volt a legnagyobb lehetőség. A játékosok ugyan brusztoltak becsülettel, Totti és Helveg egy-egy alkalommal még lövésre is vetemedett, de túlzás lenne azt állítani, hogy az Eb meccsét láttuk. Az olaszok még szokott visszafogott játékuknál is sokkal óvatosabbak voltak, nem tudtak a dán kapu közelébe jutni – azaz egy alkalommal Totti esernyőzgetett az ellen tizenhatosánál, és a menteni igyekvő Laursen stoplijaival végigsimogatta a hasát, de a spanyol bíró nem ítélt büntetőt. Nem is tűnt annak, ám egy szabadrúgást talán megért volna az eset. ---- Ha nem Európa-bajnoki meccsről lett volna szó, a nép talán békésen elszenderedik a lelátón, ám a félidő vége előtt azért kaptunk egy kis futballt. Előbb Vieri, majd Totti próbálkozott közelről, de Sörensen előbb "csak" fantasztikus, másodjára pedig hihetetlen ütemérzékkel mentett. Postafordultával a másik oldalon déja vu érzésünk támadt, ahogy a szokott helyről Jörgensen lába lendült nagyot – a dán fedezet azonban most nem reszkírozta meg a sérülést, a kínálkozó kapáslövés helyett levette a labdát, és csak utána rúgta el, ám így sem sikerült azt az olasz kapuba passzíroznia.

A hajrában Buffon tartotta az olaszokat

A fordulás után rögvest nyomatékosították az olaszok, hogy nem akarnak Trap étrendjéről kritikákat olvasni a lapokban: előbb Totti zseniális passza után Zambrotta rúgta csúnyán keresztbe a labdát a kapu előtt, majd Vieri stukkolt igen korrektül, ám Sörensen harmadszorra sem adta meg magát. Fájdalom, ez a felpörgetett másfél perc hamar tovaszállt, megint visszavettek a csapatok, és újra konkurált a meccs a vasárnapi Svájc–Horvátország izgalmaival – egyedül talán Fiore érezhette jól magát, mert becserélték Camoranesi helyére. Egészen a 75. percig tartott a nagy semmi, ám akkor Buffon is rászolgált végre mestere bizalmára: előbb Tomasson, majd Perez lövését tette ártalmatlanná, rövidesen pedig Daniel Jensen bombaerős lövése után püfölte a mezőnybe a labdát. Mindebből jól látszik, a dánok az utolsó negyedórában még megnyerhették volna a meccset, de a döntetlen azért sokkal igazságosabb eredmény. Elvégre mindkét csapat csak tizenöt-húsz percet futballozott – márpedig ilyen kimért produkcióra egy Európa-bajnokságon azért ne adjanak három pontot… ---- 7. perc: Jörgensen a felezővonalnál becsúszva szerezte meg a labdát,
majd jobb külsővel gyönyörűen indította Tomassont. Az Olaszországban légióskodó támadó bizonyította, hogy sokat tanult a Serie A-ban: a 16-oson belülre érve Cannavaro szorításában feldobta magát, ám a dán drukkerekkel ellentétben Mejuto González nem "ette meg" az esést, így 11-es helyett – az itáliai bekk felszabadítása után – szögletrúgás következhetett.
13. perc: Totti először… Az olaszok karmestere 26 méterre a gólvonaltól végezhetett el szabadrúgást, és csak Sörensen remek védésének köszönhető, hogy a nagy erővel meglőtt labda nem a kapu jobb oldalában kötött ki.
29. perc: Az Al Pacino babérjaira pályázó Tomasson megint színészkedett az olaszok 16-osán belül, jutalma nem Oscar-díj, hanem sárga lap lett…
33. perc: Tomasson ezúttal a saját pályáján jeleskedett: Daniel Jensen beívélése után nyolc méterről alig csúsztatott a kapu mellé.
44. perc: Totti másodszor… Igaz, előbb kiderült, hogy Vieri is a pályán van: a támadó egy váratlanul elé pattanó labdát tíz méterről bikázott kapura, ám Sörensen hatalmas bravúrral mentett. De csak addig lélegezhetett fel, amíg Totti meg nem kaparintotta a labdát, a derék Francesco ugyanis az ötös bal oldali sarkáról, jobbal azonnal duplázott, ám a dánok kapusát még az sem zavarta meg, hogy egy védőn megpattant a Roteiro, s ragyogó reflexmozdulattal hárított.
53. perc: Totti ezúttal Zambrottát ugratta ki úgy, ahogy azt csak a hozzá hasonló klasszisok tudják, ám a védekező középpályás igazolta, hogy inkább a bekkelés, mint a támadás az erőssége: ahelyett, hogy a középen üresen álló Vierit játszotta volna meg, a balösszekötő helyéről, hét méterről csúnyán mellépörgetett.
75. perc: A hat perce pályán lévő Claus Jensen frissességét kihasználva viharzott el a bal oldalon, egy szép cselt követően középre gurított, ahol érkezett Tomasson, és 14 méterről egyből lőtt, a labdát azonban Buffon oldalra bokszolta. Perez kaparintotta meg a kipattanót, gyorsan
visszalőtte középre, ám Buffon lábáról a mezőnybe pattant a labda.