Csendes spanyol öröm

Az egyetlen gólt szerző Valerón azért kicsit kilóg a sorból, mert őt – érthetően – ajnározzák. "Valerón mindent megváltoztatott, a találata után akár több góllal is nyerhettünk volna" – véli a balszélső Vicente, aki közben szerződést hosszabbított a Valenciával – egészen 2011-ig. Mi tagadás, az irányító tényleg nagyot lendített a spanyolok játékán, a gólja mellett is igen hasznosnak mutatkozott. Utóbb meg szerénynek. "Csak egy mérkőzést nyertünk meg, nem az egész tornát. Az Európa-bajnokság nagyon hoszszú, jobb, ha figyelmesek maradunk. Szerencsére megszereztük a három pontot, de senki se higgye, hogy ezzel máris miénk a csoportelsőség – mondta Valerón, majd arra reagált, miként viseli a cserepadon való ücsörgést. – Minden kerettag megérdemelné, hogy a kezdő tagja legyen, mert mindenki hasznos játékos. De mit tegyünk, csak tizenegy hely van a csapatban. A közös érdek a legfontosabb."

A spanyolok sikerének egyébként több összetevője is volt – az egyik a középpályán szerzett rengeteg labda, főképp Rubén Barajának és David Albeldának köszönhetően. Utóbbi sem szállt el azonban a győzelmüktől: "Most aztán tényleg nagyon oda kell figyelnünk, mert a görögök elleni meccs mindjárt itt van. És mint kiderült, ők is képesek megverni bárkit. Én nem mondanám, hogy esélyesek vagyunk a végső győzelemre, maradjunk annyiban, hogy koncentrálunk a második találkozónkra, és azt is szeretnénk megnyerni. Aztán majd meglátjuk."
Ennyi boldog és elégedett ember szinte már elképzelhetetlennek tűnik egy táboron belül, így aztán Fernando Torres halk morgása szinte várható volt. "Komolyan mondom, szenvedtem, amíg a padról kellett néznem a történéseket. Az is idegesített, hogy képtelenek voltunk betalálni, az idő pedig vészesen fogyott – nekem legalábbis így tűnt. Sokkal többet tettünk a győzelemért, mint az oroszok, de mi sem voltunk a legfrissebbek. A következő derbiről csak annyit jegyeznék meg, én az Európa-bajnokság előtt a görögöket tartottam a titkos meglepetésnek" – ismerte el az ifjú csatár, aki szintén nagyon élt az orosz védők között.
Persze azért nem ment minden olajozottan, a két ék például elég halvány produkciót nyújtott. Fernando Morientes helyzetbe sem nagyon került, míg Raúlnak annyi lehet a mentsége, hogy ő kénytelen volt a "Mór" mögött játszani, így pedig nehezebb a kapu elé érni. Érdekes módon a válogatottsági gólrekorder nem értett egyet ezzel a felvetéssel: "Nekem semmi gondom sincs azzal, hogy Morientes mögött játsszak. De ugyanolyan jól érzem magam, ha Vicente, Valerón vagy Fernando Torres van körülöttem." Zárásképp Raúl jó csapatkapitányhoz méltón megköszönte a drukkerek biztatását: "Olyan volt, mintha otthon játszottunk volna. Lehet egy ilyen szurkolótábor előtt veszíteni?"