Az összpontosítás diadala

"Isten, óvd Zidane-t" – zengi roppant szellemesen, egyszersmind jó adag malíciával a L’Équipe című sportújság, az angol himnusz jól ismert sorát (Isten, óvd a királynőt) parafrazeálva. "Zidane géniusza a paradicsomba küldte Franciaországot" – állapítja meg a Le Parisien, amelynek címlapján pusztán a "hihetetlen" szó szerepel, a nevezetes szabadrúgást megörökítő felvétel fölött. "Egy ilyen fordításhoz természetfölötti esemény vagy természetfölötti labdarúgó szükségeltetik. És Zidane játéka valóban színtiszta mágia" – ragadtatja el magát a Le Monde szakírója, Vincent Duluc.
A tekintélyes politikai napilap túlzása azért érthető, még akkor is, ha tudjuk: Zidane szorosan vett játéka ezen a mérkőzésen nemhogy mágikus nem volt, de – magához képest – közepes is alig. Mégsem beszélt a levegőbe, amikor két hete, a La Grande Motte-i edzőtáborban kijelentette: "Harminckét éves létemre csúcsformában vagyok, úgy érzem, nagyot alakíthatok Portugáliában." Nos, úgy tűnik, hozzálátott – utóvégre nehéz volna máshogy értékelni, amikor valaki egy ilyen idegtépő pillanatban képes tökéletesen koncentrálni, és becsavarni a sorfal mellett-fölött az egyenlítő gólt. Az persze tényleg nem olyan óriási hőstett, hogy pár perccel később a tizenegyest is berúgta, de ha valaki esetleg legyintgetne, akkor ezennel felhívjuk a figyelmét egy kiváló rúgótechnikájú egyénre, aki vasárnap este történetesen képtelen volt értékesíteni a maga büntetőjét. (Név és cím a szerkesztőségben.)
Hogy jobban megérthessük, mit érezhettek 0–1-nél a franciák, így a csapatkapitányuk is, érdemes kissé a múltba révedni. Az 1992-es Európa-bajnokságra ugyanúgy százszázalékos teljesítménnyel jutott ki az akkori válogatott, mint a mostanira, aztán a svédek elleni döntetlennel kezdett, és meccsnyerés nélkül búcsúzott a csoportküzdelmek során. Pedig az sem volt rossz csapat, Blanc-nal, Amorosszal, Deschamps-pal, Cantonával, Papinnal… Persze nem valószínű, hogy az utódok betéve tudják az efféle Eb-érdekességeket, és két beadás között át is gondolják a párhuzamokat, no de a két évvel ezelőtti, távol-keleti vb-vesszőfutásuk biztos megfordult a fejükben. Oda is címvédőként és esélyesként érkeztek, aztán csúnyán leszerepeltek.

Patrick Vieira, Zidane csapattársa azonban nem törődik az effélékkel, ő egyszerű érvekkel operál. "A nagy játékosok nagy meccseken bizonyítanak. Márpedig ez fantasztikus összecsapás volt" – szögezte le az Arsenal középpályása. Utóbbi megállapítással a főszereplő is egyetért: "Ez volt az egyik legjobb mérkőzés, amelyen életemben játszottam. Nagyon jót tesz nekünk, hogy sikerült megnyernünk, önbizalmat ad a továbbiakra. Voltunk már hasonló helyzetben. Bevallom őszintén, nem számítottunk ilyen nehéz csatára, de egy pillanatra sem adtuk fel a reményt. Gyakorlatilag meg voltunk már verve, mégsem féltünk a kudarctól" – emlékezett Zizou, majd a rá jellemző szerénységgel értékelte a történteket. "Ebben a sportágban egy-egy találkozót néhány momentum dönt el. Ezúttal Fabien tartott életben minket, a kivédett tizenegyessel. Akkor hittük el, hogy akár győzhetünk is. Thierry meg kiharcolta a miénket. Én csupán kihasználtam a két lehetőséget, amelyet kaptam" – így a kékek vezére.
S hogy senkinek se legyen kétsége afelől, e fényes diadal után mi a franciák célja a tornán, hozzátette: "Nagyon szeretnénk újra megélni azt, amit hat és négy évvel ezelőtt már sikerült. Fel vagyunk rá készülve, hogy ehhez hasonlóan nehéz feladatok várnak ránk."