Bulgáriának ismét nagy csapata lehet ebben bíznak a balkáni országban a szurkolók. Azonban nemcsak a "civilek" éreznek így, hanem olyan nagyságok is, mint az 1994-ben világbajnoki elődöntőbe jutó válogatott két klasszisa, Hriszto Sztoicskov és Ivajlo Jordanov.
Sztoicskov (elöl) is tartott egy kis bemutatót
Sztoicskov (elöl) is tartott egy kis bemutatót
A két kiváló futballista most már csak kísérgeti a válogatottat, lelket önt, ha kell (ha nem) a fiatal játékosokba, és természetesen fürdik a népszerűségben. – Mit vár a svédek elleni nyitó mérkőzésüktől? – tettük fel az első kérdést Jordanovnak. – Csakis győzelmet. Szerintem, és ezzel nem vagyok egyedül, nincs más lehetősége egy futballistának, mint minden mérkőzésre azzal a gondolattal kimenni, hogy a csapata legyőzi az ellenfelet. A mi válogatottunk ilyen szellemiségben vívta ki a kvalifikációt, és itt sem fog másként hozzáállni a játékhoz. – Ezek szerint ne lepődjünk meg, ha Bulgária bejut a döntőbe, és ott is legyőzi soros vetélytársát? – A mi végső sikerünk természetesen meglepetés lenne, mert a motiváció önmagában nem elegendő, viszont nélkülözhetetlen. Ha a csapat nincs felpörgetve, akkor akármilyen tehetségek is alkotják, esélytelen a győzelemre. – Ha már a tehetségeket szóba hozta, ön szerint ki a mai bolgár csapat legjobb játékosa? – Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de a mi csapatunkban tényleg mindenki egyenlő. Én sem szeretnék senkit kiemelni, mert a mi erőnk a csapatmunkában rejlik. – Diplomatikus válasz. Azt elárulná, melyik csoportellenfelet tartja a legveszélyesebbnek? – Természetesen az olaszokat. Szerintem ők a torna első számú favoritjai. ---- S ---- &