Perzselődni igen, égni nem

Ha a földön maradunk, inkább úgy fogalmazunk, hogy az ősszel "életre kelő" világbajnoki selejtezőcsoportunk két favoritja, Svédország és Bulgária csap össze a Sporting lisszaboni otthonában.
Ennek jegyében a napot a Formula–1-es futamairól és tenisztornáiról, no meg a kaszinójáról nevezetes, főváros közeli Estorilban kezdjük, ahová a svédek kvártélyozták be magukat egy sajtótájékoztató erejére. Útközben nyugtázzuk, hogy az előző esti brit szurkolói balhé helyszínén, Lisszabon főterén minden rendben – bár az is igaz, hogy a délelőtt tíz óra mind az angoloknak, mind a helyi rendőröknek túl korai időpont az összecsapáshoz.

Szóval, Estoril. Balról a hívogatóan kék óceán, jobbról tikkasztó forróság – nincs választási lehetőség, a svédek ez utóbbi irányban, a domboldalon megbúvó Amoreira-stadion egyik melléképületében várják az újságírókat. ---- A figurát ők is strandpapucsosra vették, egyúttal határozottan cáfolták, hogy félnének a perzselő melegtől. "Még az sem igazán számít, hogy a bolgárok Európa melegebb részéből jönnek, hisz ők is, mi is szerteszét profiskodunk Európában, szinte ugyanabban a közegben futballozunk" – mondta felvetésünkre Teddy Lucic, egy árulkodó mozdulattal azért megemelve a basebellsapkáját, hogy megtörölje gyöngyöző homlokát. "Engem azért örömmel tölt el, hogy este lesz a meccs" – szögezte le Andreas Jakobsson.
Lucicot angol kollégák faggatják egykori csapata, a Leeds kieséséről ("sajnálom őket, de lezártam életem ama időszakát"), a háromoroszlánosok győzelmi esélyeiről ("mindig bennük van a siker, de a korai hazautazás lehetősége is"), a portugálok a saját bukásukról ("ne temessenek, van még két csoportmeccsünk"), aztán ismét mi jövünk, hogy a legutóbbi Eb-n csúnyán szereplő svéd csapat mostani esélyeiről is szót ejtsünk. "A nyitó meccset rögtön elveszítettük, ami rányomta a bélyegét a szereplésünkre. Természetesen most nem szeretnénk megégni. Erős a csoportunk, az olaszok a favoritok, de lesben állunk, ha rossz napjuk lesz, lecsapunk rájuk is" – így a védő, mielőtt egy barátságos mosollyal berekesztette a társalgást.
A bolgárok felé indulván ismét tapasztaljuk az estorili nyár hátrányait: iszonyatosan nagy a forgalom. A bolgárok sokat könnyítettek volna a dolgunkon, ha itt táboroznak le, de ők – érthető okokból – a Sporting-stadion közeli luxusszállodát választották. ---- A belváros nagyobb tereit érintő áttörési akció keretében megállapíthatjuk, hogy reggel óta megérkeztek az esti francia–angol rangadóra beígért charterjáratok. Az évszázadok dicsőségét hirdető emlékművek angol zászlókkal burkolva, a szökőkutakban angol szurkolók, egyáltalán, mindenhol angol szurkolók – a kékbe bújt franciákat leginkább a sarkokon látjuk, amint óvatosan tovaosonnak. Alakul a hangulat.
A Hotel Corinthia Alfa bejárata közelében parkoló, spanyol felségjelzésű BMW sportkocsi tekintélyes bolgárok felbukkanását ígéri, és nem is csalódunk: az elegáns hallban egymás után járulnak a jelenleg a Barcelona keleti utánpótlásvonalát ellenőző Hriszto Sztoicskov színe elé a különböző televízióstársaságok stábjai, köztük az európai köztudatba leginkább az al-Kaida terrorakciói kapcsán beszüremlő katari al-Dzsazíráé. (Lapunk is sikeresen végigállta a sort, lásd keretes írásunkat.) ---- Természetesen a nagy öregek mellett a mai sztárok is ott ücsörögtek a bőrfotelokban, például Sztilian Petrov, a Celtic kiválósága is, aki csöppet csodálkozva ("magyarok?"), de udvariasan kínált hellyel bennünket.
"Igen, ők voltak a példaképeink – mutat a reprezentálást megelégelő Sztoicskovékra –, de most mi jövünk. Velük ellentétben a mi erőnk inkább az egységünkben rejlik, a kiváló csapatszellemben. Optimisták vagyunk mindannyian, bízunk benne, hogy messzire jutunk." Kérdésünkre, hogy mit tart skóciai csapattársa, Henke Larsson svéd keretbeli reaktiválásáról, ennyit mondott: "Kiváló csatár, bárkinek rúghat gólt. De most rossz napja lesz. Legalábbis remélem…"
Az utolsó mondatot kísérő csibészes mosollyal búcsúzik is, abban maradunk, majd Budapesten folytatjuk.
Ott már tényleg magyar lesz a meccs.