A kapufa volt a tetőpont

A kezdés előtt mindkét mester húzott egy újat: Köbi Kuhn Cristoph Spychert tette meg balbekknek, míg Otto Baric Ivica Olicot vezényelte a fedezetsor bal szélére – így lényegében már négy csatár tolongott a horvát kezdőben. Abban bizonyosak lehetünk, hogy Bjelica nem emiatt fetrengett a földön alig 12 másodperccel a kezdő sípszó után… Aztán Dado Prso is homorított egyet Murat Yakin előtt – az ezt követő szabadrúgás után gond nélkül magához ölelte a labdát a veterán csapatkapitány, Stiel. A játékosok később is hullottak, mint a legyek, de Hakan Yakin messziről megeresztett lövése azért már futballra emlékeztetett. Ennek örömére a horvát centerhalfduó azon nyomban leterítette a svájci csatárpárost, amit a többi piros mezes érthető módon zokon vett…
Mialatt a kispadon a pocakos és festett hajú Baric napszemüvegben jegyzetelt, addig Olic kiosztott egy kötényt az egyik svájci bekknek, majd Prso eljátszotta a nagyhalált a tizenhatoson belül. Nem volt rossz előadás, de a tizenegyes azért túlzás lett volna – cserébe a túlvégen Frei is elszúrt egy lehetőséget.
Miután lement a félidő fele, kiviláglott, hogy a horvát szélsők élnek, mint hal a vízben, meg hogy Prso akár pankrátornak is elmehetne – no nem mintha a többiek nagyon lemaradtak volna keménykedésben. Az alkotás annál kevésbé ment, Olic például ijesztő magányban fejelhetett az ötösről, mégis elszúrta. Olybá tűnt, a svájciak nem voltak elégedettek az ennél a szögletnél mutatott előzékenységükkel, mert utóbb teljesen szabadon hagyták az ötösön a fél horvát csapatot, hátha így sikerül gólt szerezniük – nem sikerült, csak kapufát.

Csak a szikár ténymegállapítás kedvéért: szünetig nyolcszor sikerült eltalálni a kaput, ellenben volt huszonegy szabálytalanság.
A fordulás után sem volt érzékelhető különösebb változás – főleg nem pozitív –, aztán Vogel belerondított a monoton eseménysorba: fölrúgta Niko Kovacot, és második sárgájával mehetett zuhanyozni. A lapok amúgy is repkedtek, Mornar "prsói" mutatványa sem jött be.
Ettől függetlenül a kevésbé kitartó nézők már-már álomba szenderültek, ami leginkább az impotens támadójátékot produkáló horvátok kritikája. Közben azért Niko Kovac és Hakan Yakin is bunyózott egy keveset – Lucilio Batista játékvezető a lehető legjobban tette, hogy nem ítélt semmit. A mókamester Jörg Stiel csempészett végül némi izgalmat az estébe, midőn egy nagy hátraarc után hasalva, a feje búbjával szelídítette meg a labdát – no meg a kolléga, Butina, aki majdnem benyelte Huggel távoli lövését.
Összességében annyit mondhatunk, ez a derbi igen gyatrára sikerült. Persze, azt azért szögezzük le: ezen a szinten. ---- 15. perc: Az első igazi helyzet a svájciak előtt adódott: Frei a horvátok rossz helyezkedését kihasználva megiramodott egy indítással a jobb oldalon, lőtávolba érve tüzelt, Butina vetődve kitenyerelte a jobb alsó sarokra tartó labdát. Chapuisat évekkel ezelőtt talán idejében érkezett volna a kipattanóra, ám most kissé késve tűnt fel, így a védők tisztáztak előle.
26. perc: Megint a svájci együttes veszélyeztetett, jobb oldali szöglet után Haas az ötösről, senkitől sem zavartatva csúsztatott mellé.
39. perc: Csődöt mondott a svájci lescsapda, kis híján gól is lett belőle! Több horvát játékos a védők mögül mozdult be egy középre ívelt szabadrúgásra, közülük Simunic bólintotta kapura a labdát. Stiel bravúrral belekapott a labdába, amely felpörgött, éppen Olic elé, mire ő ordító helyzetben, három méterről a lécre fejelt.
70. perc: Egy hosszú indításra Stiel előbb kifutott, majd meggondolta magát, és beengedte a tizenhatosra a labdát, amely azonban a gyepen megcsúszva hirtelen felgyorsult, s a visszarohanó hálóőr csak kevéssel a gólvonal előtt érte utol.
77. perc: Huggel érkezett a "második hullámban" a horvát kapu elé, és jobbal habozás nélkül eleresztett egy erős, lapos, enyhén pattogós lövést. Butina furcsa mozdulattal, nagy szerencsével paskolta szögletre a labdát.
82. perc: Frei két horvát védővel a nyakán birkózva valahogy Hakan Yakinhoz pöckölte a labdát, a "stuttgarti" a tizenhatosra befordulva azonnal lőtt, Robert Kovac meg bevetődve szögletre mentett. ---- Az Európa-bajnokság első és feltehetően utolsó olyan mérkőzésére (hacsak valamelyik gárda nem akad össze az egyenes kieséses szakaszban a Gary és Phil Neville-t felvonultató angolokkal) került sor vasárnap délután, amelyen két testvérpár nézett egymással farkasszemet. A horvát csapatban Niko és Robert Kovac, a svájciaknál pedig Hakan és Murat Yakin kapott helyet a kezdőcsapatban.
A horvát fivérek esetében nem szokatlan, hogy egy csapatban futballoznak, hiszen a válogatott mellett a Bayer Leverkusenben (1996 és 1999 között), valamint a Bayern Münchenben (2001–2003) is szerepeltek egymás oldalán. Yakinéknél viszont – leszámítva a nemzeti tizenegybeli fellépéseket – szinte örömünnep volt, amikor együtt játszottak. Mindketten elég gyakran változtatták állomáshelyüket, viszont 2001 nyaráig rendre elkerülték egymást. Akkor az FC Baselben végre összefutottak, és ha már így alakult, 2004 elejéig, Hakan Stuttgartba igazolásáig együtt is maradtak. A közös munka eredménye egy bajnoki cím és két kupagyőzelem volt.