Fél hatra pont megtelt a barcikai csarnok, így kezdődhetett is a 20032004-es magyar bajnokság döntője.
A két csapat legutóbbi randevúja a hazaiaknak hozott szerencsét, akkor ugyanis megnyerték a Magyar Kupát. Alig egy hónapja az elődöntőben simán nyertek a kék-sárgák, most azonban olyannyira szó sem volt ilyesmiről, hogy a vendégek vezettek az első felvonásban, mi több, 12:9-nél már három pont volt a javukra. No, sokáig nem örülhettek, mivel a szett hajrájában főleg Jánosinak köszönhetően fordított a Vegyész (1:0). A második játszmában 3:1-re megugrottak Schildkrauték, akik mintha kicsit könnyelműre vették volna a figurát, és ennek meg is lett az eredménye: 10–6-ra már a Dunaferr vezetett. A játék képe ekkor egyáltalán nem mutatott barcikai fölényt, sokkal inkább az érződött a címvédőn, hogy erőlködik, ideges, míg a túloldalon Tóth Tibor ekkortájt már a 12. pontját szerezte. Miután pedig Morozov a hálóba bombázott, készülőben volt az egyenlítés (18:22) – és lett is egyenlítés, de most még nem a szettek tekintetében, hanem a játszmán belüli pontokat illetően (23:23). Innen pedig már győzött a rutin (2:0). A harmadik felvonás előtt Ruffing Péter igencsak megfogadandó tanáccsal látta el fiait: "Ôk verjenek meg minket, ne mi magunkat!" Ebben pedig a mesternek tökéletesen igaza volt, mert a Dunaferr csak magát okolhatta, hogy ellenfele tudhatta magát 2:0-s előnyben. A következő etap kiegyenlített játékot hozott, fej fej mellett haladtak a csapatok, majd jött a menetrendszerű négyegységnyi Duna-parti előny (21:17) – és ezt már nem packázták el Mózerék (2:1).
Meglepetésre Szabóék, azaz a piros-fehér dunaújvárosiak ünnepelhettek a döntô elsô mérkôzésát követôen (Fotó: Meggyesi Bálint)
A szurkolók némi örömére a negyedik játékrészre valamicskét jobb lett az addig igen-igen színvonaltalan meccs, ám még így is rengeteg volt a hiba mindkét oldalon. A második technikai időnél – ahogy az már szokásos volt – a vendégek vezettek (14:16), ezt pedig már megtartották, és jöhetett a rövidített felvonás. Amelyben ismét csak az egyre jobban játszó Dunaferr szerzett előnyt az egyre rosszabbul játszó Vegyésszel szemben (3:7), és miután a hazaiak teljesen összezavarodtak a végére, a Dunaferr megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. A vendéglátók pedig, úgy tűnik, túl optimisták voltak, amikor csak az első három mérkőzés dátumát nyomtatták a nézőket a döntőre invitáló plakátokra… ---- M ---- &