Riley hatékonyabban verte vissza a valenciai rohamokat, mint a franciák
A játékosoknak nyilván nem kellett sokáig magyarázni a taktikai értekezleten, hogy ugyanez az eddigi egyetlen igazán "nehézsúlyú" rivális ellen végzetes lehet. Még akkor is, ha a Valencia ilyan-olyan okokból négy alapembere (Vicente, Mista, Angulo és Aimar) nélkül kezdett. A türelem helyes stratégiának bizonyult, szűk húsz perc elteltével ugyanis vezetést szereztek a franciák. Megjegyzendő, éppen egy spanyol légiósuk, jelesül Riera volt a tettes: a jobb oldalról ívelt be szabadrúgást, és Canizares – talán az előtte nyüzsgő tömeg miatt is – csúnyán benézte a labdát.
Kicsit később, még az első félórában, nagy csapás érte a Girondins-t. Egy összecsapás során Mavuba a földre került, és felcsapódó lábával fejbe rúgta Sissokót. Noha a mozdulat nem tűnt szándékosnak, az angol Riley kiállította a húszéves középpályást, aki karrierje során még sohasem kapott piros lapot. A pesszimistább szurkolókban ekkor talán felrémlett a két csapat négy évvel ezelőtti BL-csoportmeccse, amelyen a Bordeaux 1–0-ra vezetett, majd Szaveljics kiállítását követően 4–1-re kikapott… Ezúttal úgy látszott, jobban bírja az emberhátrányt a társaság, bár természetesen alaposan visszavett a támadások hevéből. A szünet után még inkább kontrákra rendezkedtek be a hazaiak, a marokkói Sammahnak volt is néhány veszélyes megugrása. A túloldalon Rafa Benítez beküldte a házi góllövőlistát vezető Mistát, de az egyenlítő gólt nem ő szerezte, Baraja és Sissoko kényszerítője után előbbi vágta a léc alá a labdát. Az 1–1 is megfelelt volna a Valenciának, a játékosok mégis felpörgették a ritmust a hátralévő negyedórában. Jól tették, mert a 86. percben részben megismételte magát a történelem: Xisco kapufáról kipattanó lövését Rufete pofozta a hálóba. Ezen a héten jobb, ha az ember óvatosan fogalmaz, így csak anynyit szögeznénk le, hogy a Bordeaux-nak borzasztó nehéz dolga lesz a visszavágón.