Nyolc év után arany nélkül

Rádásul négy mérkőzés elég volt, hogy begyűjtse a fináléba jutáshoz szükséges három győzelmet. Sőt, ha az újvárosi fiatalok egy kicsit jobban odafigyelnek, akár már három meccsen döntésre vihették volna a dolgot. Az is igaz: valószínűleg az érdekli a legkevésbé a játékosokat, hogy hány derbin vívták ki a fináléba kerülést."Azt hiszem, annak köszönhetjük a sikert, hogy sokkal motiváltabbak, sikerre éhesebbek voltunk. Mivel a kaposváriak simán megnyerték az alapszakaszt, egysíkú lett a játékuk, nem volt nehéz felkészülni belőlük. Sok munkánk volt benne, de megérte. Mi már egy ideje a gyorsabb játékra készültünk, és a nyitásfogadásunkat is próbáltuk fejleszteni, ami szerencsére sikerült. Nagyon örülnék, ha ez a társaság együtt tudna dolgozni, mert tényleg öröm a fiúkkal a munka"– így Ruffing Péter, a Dunaferr szakvezetője.Nyolc év nagy idő. Pontosan ennyi ideig nem kellett aggódniuk a röplabdabarátoknak Kaposváron, hogy csapatuk szerez-e aranyérmet a bajnokságban vagy a Magyar Kupában. Ám szerdán Dunaújvárosban eldőlt: idén bizony nem fogják a somogyi játékosok arannyal megajándékozni a szurkolóikat."Sok összetevője van ennek a kudarcnak – kezdte Zarka Péter, a somogyiak másodedzője, aki egyben a csapat liberója is –, de annyira friss az élmény, hogy még nem tudok mit mondani. Még az edzőnkkel sem beszéltük át a dologot. Azt hiszem, a második csata kulcsfontosságú volt, ha akkor sikerült volna nyernünk, valószínűleg minden másképpen alakul. Egy biztos: amióta Geiger Andris megsérült, nem megy a gárdának. Pont azon a mecscsen gyűjtöttük be az első vereségünket – nyert helyzetből, a Dunaferr ellen. Nem tudunk mit tenni, készülünk tovább, hiszen azt semmiképp nem akarjuk, hogy érem nélkül maradjunk a bajnokságban…"Arról, hogy Kaposváron hogyan tovább, még nem tudni. Tény: a csapat nem tudja teljesíteni a követelményeket, vagyis hogy mindkét sorozatban döntőbe jusson és legalább az egyiket megnyerje.