Nem bírják a Milan tempóját

Juve: Tatarozás vagy újjáépítés?
Gyengén megy a rangadókon
Tekintélyes játékoslista

Az idei 56 ponttal szemben egy éve 57, két éve 52 pontja volt a gárdának, azaz semmiképpen sem beszélhetünk jelentős visszaesésről. A Juventus teljesítménye azért tűnik haloványnak, mert a Milan elképesztő iramban gyűjti a pontokat, a piros-feketék az idény végére könnyen megdönthetik az 1989-es bajnok Inter rekordjait. (Természetesen átváltva a kétpontos rendszer eredményeit a hárompontoséra.)
Adva van tehát egy csapat, amely a bajnokságban nem teljesít gyengébben, mint egy, illetve két éve, amikor az élen végzett, amely a két hazai kupából az egyiket már megnyerte (éppen a Milan ellen…), a másiknak pedig bejutott a döntőjébe, egyedül a BL-ben okozott csalódást, hiszen a csoportkörből ugyan simán továbbjutott (szemben például a Lazióval és az Interrel), ám a nyolcaddöntőben elvérzett a papíron gyengébb Deportivo La Coruna ellen.
Most akkor van válság, vagy nincs válság?
A kérdésre nehéz válaszolni, de ha igennel felelünk, akkor hosszasan tudnánk sorolni a tüneteket és az okokat, hosszasabban, mint az imént a "nincs válság" melletti érveket.
Kezdésnek ott a védelem, amely enyhén szólva sem muzsikál valami jól. A már idézett táblázatból kiderül, hogy a Juve évek óta nem kapott olyan sok gólt, mint ebben a bajnokságban. A hátvédsor közepén Iuliano, Montero és Ferrara bizony már nem fiatal (hárman együtt 101 évesek), a nyáron igazolt Nicola Legrottaglie pedig jól kezdte ugyan az idényt, de az ősz közepe óta hibát hibára halmoz, nem túlzás kijelenteni, hogy meccsek mentek el rajta (például az Inter és a Lazio elleni). A bal szélen Zambrotta tökéletes, de mostanában sérült, a túloldalon viszont Thuram mintha kicsit megroggyant volna, csak távolról emlékeztet a világ- és Európa-bajnok klasszisra.
A középpályán Davids vitákkal teli távozása egyértelműen zavart okozott, ráadásul a holland a Barcelonában bizonyítja, hogy mire képes, ha bízik benne a szakmai vezetőség. (Lippi persze alighanem játszatta volna, de a klub nem engedte, mert Edgar nem volt hajlandó meghosszabbítani a nyáron lejáró szerződését.) A Davids helyére igazolt Appiah nem rossz játékos, ám ritkán tudja feledtetni a "Pitbullt". Ebben a csapatrészben Camoranesi ingatag teljesítményt nyújt, Tacchinardinak jó az átlaga, de ritkán dönt el meccseket, Conte beleszürkült a mezőnybe, Maresca pedig kiváló lenne, csakhogy gyakran sérült.