Ottmar Waltert győzelemmel köszöntötték

A hagyományokra adó, a múlt nagyjait maximálisan tisztelő és elismerő Németországban természetesen megadták a módját az 1954-es világbajnok ünneplésének. A csípőműtéte miatt ma már bottal járó Walter ott volt a fivéréről, Fritz Walterről elnevezett stadionban, ahol a Német Labdarúgó-szövetség és a Kaiserslautern vezérkara is gratulált neki.Ottmar, akárcsak bátyja, Fritz mindig is népszerű volt szülőhazájában. Ezt nem utolsósorban annak köszönhette, hogy sohasem rugaszkodott el a valóságtól, és játékos-pályafutása alatt egyszer sem engedett a pénz csábításának. Az 1954-es, Magyarország elleni 3:2-es győzelem, illetve az azzal járó világbajnoki aranyérem után őt is hívták külföldre, az akkoriban virágkorát élő Stade Reims például 180 ezer svájci frankos fizetést, lakást és autót kínált neki, ő azonban nemet mondott, akárcsak az 1. FC Köln, illetve a Kickers Offenbach szintén kecsegtető ajánlatára. "A Nationalelfben és az FCK-ban akartam futballozni" – adott a mai fülnek meglehetősen furcsán csengő magyarázatot döntésére Ottmar Walter.Érdekesség, hogy a nemzeti tizenegyben a második világháború után előbb játszott, mint nála híresebb testvére. A második világégést követően a német válogatott 1950. november 22-én játszotta az első mérkőzését Svájccal, és 1:0-s győzelemmel ünnepelte meg a "debütálást". "Fritz sérült volt. Akkor Sepp Herberger megkocogtatta a vállamat, és azt mondta, higgyem el, Fritz nélkül is tudok futballozni" – elevenítette fel a 21 válogatott mérkőzésén összesen 10 gólt szerző volt futballista.