"Világbajnok ugye, milyen jól hangzik? Akkor sem könnyű ezt elérni, ha az ember világranglista-vezető." Ezt a vágtázó Jason Gardener mondta, aki péntek este végre elérte nagy álmát, a fedett pályás világbajnokságon aranyérmet nyert. Hosszú út vezetett ehhez a sikerhez.
Jason Gardener (balra) fedett pályán már megnyerte az esztendô legfontosabb versenyét, most már csak a szabadtéri van hátra
A 28 éves brit futó ezelőtt kétszer nyert fedett pályás Európa-bajnokságot, kétszer lett fedett pályás világbajnokságon harmadik, csarnokban kontinensrekorder (6.46), szabadtéren azonban eddig nem aratott átütő sikert. Pedig egyszerűen fogalmazta meg a 100 méter lényegét. "Szupergyorsan kell futni az első hatvanat, aztán csak hozzá kell tenni a következő negyven métert. Ha valaki nem kezd megfelelően, a táv második felén nem nagyon javíthat. Erre egyedül Carl Lewis volt képes." Gardener véleményét eredménnyel is alátámasztotta, hiszen az európaiak (és a britek) közül harmadikként futotta 10 másodpercen belül a 100 métert (9.98). Ez azonban már több mint négy éve történt, igaz, a sydneyi olimpia előtt néhány héttel ugyancsak volt egy felvillanása, legyőzte Maurice Greene-t, a későbbi olimpiai bajnokot. Felkészülését sokszor sérülések, betegségek hátráltatták, mégis nagyon csalódott volt, amikor nem jutott döntőbe a müncheni Európa-bajnokságon. Elérkezettnek látta az időt a változtatásra. Búcsút mondott edzőjének, David Lease-nek, akivel tíz éven át dolgozott, s Malcolm Arnoldhoz fordult segítségért. Ahhoz a trénerhez, aki a gátfutás világcsúcstartójának, Colin Jacksonnak a felkészülését irányította. "Éppen ideje volt a változtatásnak – magyarázta akkor Gardener. – Davisszel a nyár sohasem sikerült úgy, ahogyan elterveztük. Ennek többféle oka volt, olykor sérülés, máskor egyszerűen elkerült a szerencse. Mindenesetre valami újat akartam."
A nap képe: az amerikai Duane Ross férfi 60 m gáton nemcsak az álmait törte össze, hanem saját magát is (fotó: M. Németh Péter)
A munka gyümölcse azonban csak lassan érett be. Tavaly télen ugyan Gardener vezette a világranglistát, és esélyesként érkezett Birminghambe, mégsem tudott a korábbinál előrébb lépni. Majd a párizsi világbajnokságra ki sem jutott. Dwain Chambers, Darren Campbell és Mark Lewis-Francis lett a brit csapat tagja. Így ő csak az Eurosport szakkommentátoraként követte – egy londoni stúdióból – az eseményeket. Mégsem volt rossz kedve. "Az emberek sokszor kérdezték tőlem, nem voltam-e elkeseredve, amikor a tévén néztem a párizsi döntőt. A válaszom az volt, hogy egyáltalán nem. A százas döntő napján történt valami. A számot Kim Collins 10.07 másodperccel nyerte meg, olyan idővel, amilyenre én is képes vagyok. Tudtam, ha újra jó leszek, ismét esélyem lesz ezen a távon is az éremszerzésre. Négy évvel korábban éppen ennyit futottam a sevillai világbajnokságon, de ott ezzel az idővel csak hetedik lettem." Párizsban a világbajnokságok történetében először fordult elő, hogy egyetlen vágtázó sem került 10 másodpercen belülre. "Egyértelmű, hogy a változás a doppingellenes küzdelem következménye. Nem kerülhető meg az a feltevés, hogy a sok jó eredmény közül néhány a tiltott szerekkel van kapcsolatban. S ha ez igaz, akkor jó idők köszönthetnek rám. Ha Párizsban világcsúccsal győztek volna, nem mondhatnám el ugyanezt. De így… " Amikor Gardener ezt a nyilatkozatot tette, nem is sejtette, hogy az élet rövidesen igazolja a kijelentéseit. Egy hónappal később kiderült, riválisa, Dwain Chambers érintve van az utóbbi idők legnagyobb doppingbotrányában. "Korábban is sok pletykát hallottam – kommentálta a történteket Gardener –, s ezekben mások mellett sokszor felvetődött Dwain neve is. A hír, hogy a brit csapatkapitány csalt, sokkolt bennünket, engem pedig személyesen is érintett. Az időt ugyanis nem lehetett visszaforgatni, én nem mehettem el helyette Párizsba, hogy kiderüljön, mire lettem volna képes. Ha ő nem csal, valószínűleg indulhattam volna a világbajnokságon. Sőt, ha idejében lépnek az illetékesek, talán akkor is. Dwaint ugyanis augusztus elsején ellenőrizték, a világbajnokság huszonharmadikán kezdődött. De nem keseredem el, az élet megy tovább." Az ősszel Gardener újult erővel kezdte meg a felkészülést a fedett pályás világbajnokságra, de legfőképpen a nyári olimpiára. A sikeres téli idényt végre meg is koronázta, igaz, a budapesti fellépés előtt érte egy apróbb "baleset": Birminghamben kizárták a versenyből, mert a második rajtnál kiugrott. "Azonnal elfelejtettem a történteket, csupán egyvalami számított, hogy aranyat nyerjek. Ez sikerült, most nagyon boldog vagyok. De a versenynek vége. Mostantól előre nézek, az olimpia érdekel. Szeretném megmutatni, hogy szabadtéren is a legjobbak közé tartozom" – fogalmazott Gardener.