Kolonics imádja a piacokat

– Talán banális a kérdés, de hogy van?
– Köszönöm, most már jobban – mondta Kolonics György. – Még az ágyat nyomom, de szerencsére már nincs lázam, így azt hiszem, kifele jövök ebből a megfázásból.
– Gondolom, ebből a hidegből már viszszakívánkozik Dél-Afrikába.
– Igen, bár a munka ilyenkor a felkészülési időszakban egy kissé monoton, de mégis más a napsütésben, melegben edzeni, mint itthon.
– Hogy telt az eddigi időszak?
– Napi két edzés és kilométergyűjtés. Bár időket nem igazán tudok mondani, úgy érzem, jól mentem.
– És a Kozmann Györggyel alkotott párosuk hogyan működött?
– Bár vittünk magunkkal pároshajót is, eddig csak kétszer ültünk össze, de azt hiszem, nem lesz problémánk. Gyurinak és nekem is jól mennek az edzések, összeszoknunk pedig már különösképpen nem kell.
– Eddig csak száraz szakmai dolgokról beszéltünk, pedig egy izgalmas, egzotikus országban jártak…
– Bár főként az edzések töltötték ki az időnket, azért a hétvégén olykor elmentünk kirándulni is. Jártunk Sun Cityben, ami egy turistaparadicsom, és elmentünk egy eredeti dél-afrikai piacra is, ahol rengeteg fa- és kőszobrot láttunk. Imádom az ilyen helyeket, legszívesebben mindent megvettem volna, de csak képet és egy asztalt vásároltam. Nagyon féltem, hogy hazafelé összetörik a repülőn, de szerencsére nem történt velük semmi baj.
– Vagyis a kellemes tapasztalatból kiindulva lehet, hogy hamarosan újabb lakásdíszek érkeznek majd Magyarországra?
– Lehet. Szombaton újabb három hétre utazunk vissza, és magamat ismerve márciusban biztos, hogy nem jövök haza üres kézzel.