Amikor egy dél-amerikai válogatott Spanyolországba látogat, rendszerint hazai pályán érezheti magát a bevándorlók miatt.
Peru esetében sem volt ez másképp, a brazil Paulo Autuori csapatát csaknem tízezer honfitárs, no meg egy, főleg a középpályáján átalakított spanyol nemzeti tizenegy várta a barcelonai Lluís Companys-stadionban. Az első fél óra jókora meglepetésre hatalmas vendégfölényt hozott, a leginkább szétszórtan játszó spanyolok akkor sem szólhattak volna egy szót sem, ha két- vagy háromgólos hátrányba kerülnek, ám Solano 21. percben szerzett találata mellett az összes lehetőségét elpuskázta a perui csapat – Hidalgo még a lécet is telibe kapta. Aztán varázsütésre feltámadtak a hazaiak, és két percen belül megfordították az állást: előbb Etxebarría lábbal, majd Baraja fejjel értékesítette Vicente asszisztját, és ez elegendő volt ahhoz, hogy legalább a szünetig leállítsák a perui rohamokat. Mint a folytatásban kiderült, Peru nem tudott lábra állni a pofontól, a vendégek egyetlen említésre méltó próbálkozása Silva nevéhez fűződött (a csatár löketét Canizares hárította), igaz, a túloldalon sem hemzsegtek a lehetőségek."Minden találkozó szolgál valami tanulsággal. A legfontosabb, hogy felülkerekedtünk egy nehéz helyzeten, elvégre vesztett állásból fordítottuk a mi javunkra a mecscset" – magyarázta Sáez mester, aki azt is elismerte, hogy csapatának komoly nehézségei akadtak az eredetileg könynyebb ellenfélnek taksált Peru ellen. "Az első fél órában félelmetes ritmust diktáltak a vendégek, nemegyszer csak kerestük a labdát. Időbe telt, mire megnyugodtunk, és hoztuk saját játékunkat" – így Sáez, míg kollégája, Autuori szerényen a következőket mondta: "Az első fél óra csalóka volt, mert illúzióink ne legyenek, csak ritkán tudunk ilyen kiváló produkciót nyújtani. Ugyanakkor bűn lenne nem arra törekedni, hogy a most látott teljesítményt megismételjük, esetleg kilencven percre prolongáljuk."Spanyolország–Peru 2–1 (2–1)
Barcelona, 23 580 néző
V: Layec (francia). G: Etxebarría (31.), Baraja (33.), ill. Solano (21.)
SPANYOLORSZÁG: Casillas (Canizares, 46.) – Míchel Salgado (Raúl Bravo, 46.), Helguera, Marchena, Puyol – Xabi Alonso (Albelda, 46.), Baraja (Xavi, 46.) – Etxebarría (Joaquín, 46.), Vicente (Luque, 46.), Valerón – Raúl (Tamudo, 46.)
PERU: Ibánez – Soto Gómez (Salas, 46.), Rebosio, Galliquio (Acasiete, 70.), Hidalgo – Ciurlizza, Zegarra (La Rosa, 65.), Solano (García Mesones, 82.), Mendoza (Farfán, 67.) – Palacios (Quinteros, 74.), Pizarro (Silva, 67.)